Trieste cirkáló
Az első világháború után az egyik győztes, Olaszország 1923-ban kezdett bele a páncélozott hajók építésébe. A Washingtonban kötött megállapodás szerint a hajók – a Trieste és a Trento - névleg megfeleltek. 10 ezer tonnás vízkiszorításukkal átlagos cirkálótípust képviseltek. Építésükkor a gyorsaság növelésére törekedtek, ezért páncélzatuk vastagságát csökkentették, a hajtóerőt pedig fokozták. A két kémény közé eredetileg egy hangárt terveztek, de ezt elhagyták, és helyére katapultot helyeztek. A próbajáratokon a Trieste 36,5 csomós, a Trento 37,8 csomós csúcssebességgel 36 csomós átlagsebességet ért el. 1941. március 28-29-i matapan-foki csatában az olaszoknak sikerült felülkerekedni az angolok felett, a az angolok üldözéséből csak a kötelékparancsnok, Jachino tengernagy utasítására fordultak vissza. A Trento-t 1942. június 15-én az Ión-tengeren a brit Umbra tengeralattjáró elsüllyesztette, a Trieste heves tűzharc után, 1943. április 10-én Mardela előtt süllyedt el.
TECHNIKAI ADATOK
-
Építés kezdete: 1925
-
Vízre bocsátás: 1926
-
Szolgálatba állítás: 1930
-
Vízkiszorítás: 10 344 t, max. 11 000 t
-
Hosszúság: 190, 2 m
-
Szélesség: 20, 6 m
-
Merülés: 5, 7 m
-
Üzemanyag: nyersolaj
-
Hatótáv: 4200 tmf/16 csomó
-
Személyzet: 835 fő
-
Páncélvastagság: vízvonal: 76 mm, fedélzet: 51 mm, felépítmény: 76 mm, lövegtorony: 76 mm
-
Épült: Stabillimento Tecnico, Triestino
-
Hajtómű: turbina, 4 db hajócsavar, 1 db kormánylapát
-
Teljesítmény: 150 000 LE (110 294 kW)
-
Sebesség: 38, 0 csomó
-
Fegyverzet: 8 db 20, 23 cm-es L/53 ágyú, 12 db 10 cm-es L/47 ágyú, 2 db 7, 6 cm-es ágyú, 2 db 4 cm-es ágyú, 14 db géppuska, 8 db 53, 3 cm torpedóvető-cső
Forrás: Dr. Bak József, Dr. Csonkréti Károly, Lévay Gábor, Sárhidai: Hadihajók típuskönyv, Zrínyi Katonai Kiadó, 1984
Írta: cserpakszabi