Az olasz csatahajót, a Vittorio Veneto-t 1937. július 22-én bocsátották vízre, és 1940 áprilisára szerelték fel. Az Olasz Haditengerészet egyik legütőképesebb hajója volt. A II. világháború során több ízben súlyosan megsérült. Először 1941 márciusában a matapani ütközetben HMS Formidable repülőgép-hordozó fedélzetéről felszálló Swordfish repülőgépek támadása után csak hajszál híján kerülte el a pusztulást. Az igen közelről ledobott három torpedó — egy balról kettő pedig jobbról — közül csak egy találta el bal oldalon, a külső hajócsavarja felett, ám a léken gyorsan több ezer tonna víz árasztotta el. Sikerült ugyan elvánszorognia a legközelebbi kikötőig, de az olaszok ebben az összecsapásban így is három cirkálót, két rombolót és 2400 embert vesztettek. Kijavítása után újból megtorpedózták, ezúttal az torpedótalálatot kapott. Majd a Urge brit tengeralattjáró. Végezetül, amikor 1943-ban Máltára hajózott, hogy megadja magát, a németek megbombázták. Olaszországnak a Szövetségesekhez történt csatlakozása után a Vittorio Veneto-t a Szuezi-csa- tornába küldték. 1948 és 1950 között bontották szét.
TECHNIKAI ADATOK
-
Vízrebocsátás: 1937. július
-
Vízkiszorítás: 41 167 t (üresen), 46 484 tonna harckészen
-
Méretek: hossz: 237,8 m - szélesség: 32,9 m - merülés: 9,5 m
-
Sebesség: 31,4 csomó 158,15 km/h)
-
Személyzet: 1950 fő
-
Hajtómű: 4 hajócsavar, 4 Beluzzo-turbina - 130 000 ks
-
Hatótávolság: 8487 km, 16 csomó (29,63 km/h) sebességgel
-
Fegyverzet: 9 db 381 mm-es ágyú; 12 db 152 mm-es, 4 db 120 mm-es és 12 db 89 mm-es löveg
-
Páncélzat: övpáncél 279 mm - 75 mm, barbetták 350 mm - 279 mm, lövegtornyok 350 mm - 200 mm
