A Masdea mérnök-tábornok által 1908-ban tervezett Giulio Cesare és két testvérhajója képezték az olasz dreadnoughtok első nagy csoportját. A Giulio Cesarét 1933-37 között teljes mértékben átépítették. Ebből a hosszadalmas átalakításból megnövelt páncélvédettséggel, új gépi berendezésekkel és modernizált fegyverzettel került ki. A II. világháborúban részt vett a britek Földközi-tengeri Flottája elleni kezdeti harcokban, ahol 1940 júliusában görög vizeken a Warspite csatahajótól találatokat kapott. 1940 novemberében a tarantó elleni brit támadás során zátonyra futott, 1941 januárjában pedig a Nápoly elleni légitámadás során egy közelében felrobbanó bomba rongálta meg. Ezután részt vett a Szirtiszi-öbölben vívott csatában. 1943 szeptemberében a Giuseppe Miraglia társaságában Máltára hajózott, hogy megadja magát a Szövetségeseknek. A II. világháború végén átadták a Szovjetuniónak, ahol a Novorosszijszk nevet kapta. 1956-ban Szevasz- topolban aknára futott és elsüllyedt. Testvér- hajója a Conte di Cavour.
TECHNIKAI ADATOK (átépítés után)
-
Vízrebocsátás: 1911 ; 1937
-
Vízkiszorítás: 23.620 t (min.) 29.196 tonna (max.)
-
Méretek: hossz: 186,4 m - szélesség: 28 m - merülés: 9 m
-
Sebesség: 28,2 csomó (52,22 km/h)
-
Személyzet: 1235 fő
-
Hajtómű: 4 hajócsavar, 4 Beluzzo-gőzturbina - 93 000 ks
-
Hatótávolság: 8640 km, 10 csomó (18,52 km/h) sebességgel
-
Fegyverzet: 10 db 32 cm-es ágyú; 12 db 12 cm-es ágyú; 8 db 10 cm-es légvédelmi ágyú; 36 db 3,7 cm-es légvédelmi ágyú és 2 cm-es gépágyú; 2 db repülőgép
-
Páncélzat: az oldalain és a lövegtornyokon 254 mm
