A német cirkálót a Germaniawerft kieli gyárában kezdték el építeni 1936. április 23-án, majd 1938 augusztusban bocsátották vízre a Kriegsmarine által az 1930-as években épített nehézcirkáló-hajóosztály harmadik tagjaként. 1941-ben az elsők között szerelték fel rádiólokátorral, ezt nem kevesebb, mint hatvan víz alatti lehallgató-berendezéssel egészítették ki. 1941-ben a Bismarck társaságában kihajózott az Atlanti-óceánra, és május 24-én részt vett a Hood brit csatacirkáló elsüllyesztésében. A Prinz Eugen ezután befutott Brestbe. Egy bombatámadás során megsérült, kijavítása után 1942. február 12-én a Scharnhorst és a Gneisenau társaságában áttört a La Manche-csatornán. Ezután Norvégiában, majd a Balti-tengeren szolgált, 1944-ben az előrenyomuló szovjet csapatokkal szemben a német defenzív haderő tüzérségi támogatásában vett részt. 1944. október 15-én súlyosan megrongálódott, miután összeütközött a Leipzig könnyűcirkálóval. A világháború vége Koppenhágában találta, ahol legénysége megadta magát a szövetségeseknek, és a britek kezére került, később az amerikaiak Bikininél célhajóként atomkísérlethez használták. Ott süllyedt el 1946. december 16-án. Testvérhajói: Admiral Hipper, Blücher (ezekhez képest módosított modell), ex-Lützow (1940-ben félkészen eladták a Szovjetuniónak, ott a Petropavlovszk nevet kapta, de nem fejezték be), Seydlitz (nem fejezték be).
TECHNIKAI ADATOK
-
Vízrebocsátás: 1938
-
Vízkiszorítás: 14.800 t (üresen); 19.800 t (harckészen)
-
Sebesség: 32 csomó (59 km/h)
-
Személyzet: 1450 fő
-
Hajtómű: 3 hajócsavar, fogaskerekes turbina - 133 631 ks
-
Hatótávolság: 7200 km
-
Hossz: 210,0 m
-
Szélesség: 21,8 m
-
Merülés: 7,9 m
-
Fegyverzet: 8 db 20,3 cm-es ágyú; 12 db 10,5 cm-es légvédelmi ágyú; 12 db 3,7 cm-es légvédelmi gépágyú; 28 db 2,0 cm-es légvédelmi gépágyú; 12 db 53,3 cm-es torpedóvető cső; 3 db Arado Ar-196-os repülőgép
-
Páncélzat: övpáncél 70-80mm
