A Zuikaku (Szerencsés Daru) és testvérhajója, a Shokaku (Boldog Daru) volt a Japán Császári Haditengerészet kötelékében működő két legsikeresebb repülőgép-hordozó. Mindkettő a japán hordozók modern generációját képviselte, a korábban épült hordozóknál lényegesen nagyobb egységeket jobb fegyverzettel, jobb páncél védettséggel és több repülőgéppel látták el, mint elődjeiket. 1937/38-ban kezdték meg építésüket, hadrendbe állításukra 1941-ben került sor; vízkiszorításuk 26 ezer tonna körül volt, karcsú parancsnoki szigettel és feltámasztásos repülőfedélzettel épültek, arzenáljukhoz 84 korszerű repülőgép tartozott. Megerősített repülőfedélzetük volt, nagy hatótávolsággal rendelkeztek és 34 csomós végsebességet érhettek el. A légvédelmi fegyverzet ütőképességéről azonban megfeledkeztek, és ez végzetesnek bizonyult. A Shokaku 1944. június 19-én a Fülöp-szigetek közelében, a Cavalla tengeralattjáró három torpedótalálata nyomán süllyedt a tengerfenékre, míg a Zuikaku vesztét amerikai zuhanóbombázók és torpedóvetők okozták, 1944. október 25-én a Leyte-öbölben a Cape Enganó-i csata során.
TECHNIKAI ADATOK
-
Vízrebocsátás: 1939. november
-
Vízkiszorítás: 26.086 t (üresen); 32.618 tonna (max.)
-
Méretek: hossz: 257,5 m - szélesség: 29,4 m - merülés: 8,8 m
-
Sebesség: 34,2 csomó (63,34 km/h)
-
Személyzet: 1663 fő
-
Hajtómű: 4 hajócsavar, turbina
-
Hatótávolság: 17 900 km
-
Fegyverzet: 16 db 12,7 cm-es ágyú; 36 db 2,5 cm-es légvédelmi gépágyú; 84 db repülőgép
-
Páncélzat: vízvonalnál 165,1 mm, lőszerraktáraknál 162,5 mm, fedélzet 129,54 mm
