Francia könnyőcirkáló, osztályának egyetlen hajója. 1931-ben kezdték el építeni az Arsenal de Lorient-ben (Lorient, Franciaország). Alig két év múlva, 1933-ban már vízre is bocsátották és 1934. január 28-án szolgálatba állt. Részt vett a norvégiai harcokban, ahol 1940. április 19-én német repülőgépek megrongálták. Az 1940 júniusában létrejött fegyverletételi egyezmény a karib-tengeri Martinique szigeten találta, ahol a kikötőben tartották, és 1942. május 1-jén leszerelték. 1943. június 3-án Robert admirális átadta Martinique szigetét a szabad Franciaország kormányának, és ezzel lehetővé tette, hogy a hajó részt vegyen a tengeri hadműveletekben a szövetségesek oldalán. Az Emile Bertin-t ezután újra felszerelték, fegyverzetét modernizálták. Ezt követően részt vett több európai hadműveletben, majd annak a taktikai haderőnek volt része, mely az olasz Riviérán lévő tengelyhatalmi állásokat bombázta. 1952-ben kivonták a szolgálatból, 1959-ben szétbontották.
TECHNIKAI ADATOK:
-
Vízrebocsátás: 1933. május 9.
-
Vízkiszorítás: 5890 t (üresen), 8480 t (harckészen)
-
Méretek: hossz: 177 m - szélesség: 15,8 m - merülés: 5,4 m
-
Sebesség: 34 csomó
-
Személyzet: 570 - 705 fő
-
Hajtómű: 4 hajócsavar, 2 gőzturbina - 102 000 LE
-
Hatótávolság: 7412 km 15 csomóval (27,78 km/h)
-
Fegyverzet: 9 db 152 mm-es (3×III) ágyú; 8 db 76 mm-es ágyú; és 12 db 13,2 mm-es légvédelmi gépágyú + 6 db 550 mm-es torpedóvető-cső
-
Páncélzat: lövegtornyok 30 mm, fedélzet 20 mm
