ORP Gryf lengyel aknatelepítő hajó

Az ORP Gryf építését 1934-ben kezdték el, a francia Chantiers et Ateliers A. Normand Le Havre-i hajógyárban. A munkálatokat francia tervek alapján végezték, de kizárólag a lengyelek által előírt szabványoknak megfelelően. 1936. november 29-én bocsátották vízre. Típusa szerint aknatelepítő hajó volt, de fegyverzete vetekedett egy rombolóéval. Ezen kívül még sok más érdekességgel is szolgált. Meghajtásáról két darab, egyenként 6000 lóerős Sulzer 8SD48-as motor gondoskodott. Ez lehetővé tette, hogy nagy mérete ellenére akár 20 csomós sebességgel is haladhasson. 17 600 km-es hatótávolsága szintén megerősíti a tényt, hogy Lengyelország haditengerészetének egyik legkiválóbb darabját sikerült megalkotni. A második világháború előtt kiképzőhajóként is funkcionált, így legénysége mellett 60 ifjú tengerész tehetett szert tapasztalatokra, melyeknek nem sokkal később óriási hasznát vették.

Főbb műszaki adatok

A II. világháborúban

Az ORP Gryf a Lengyel Haditengerészet azon kevés hajói közé tartozott, melyek közvetlenül országuk megtámadása után, lengyel partoknál vették fel a küzdelmet a náci Németországgal. A haditengerészet többi nagy hajóját az ORP Wicher kivételével Nagy-Britanniába menekítették a német támadásokat megelőzően. 1939. szeptember 1-én kezdetét vette a Rurka hadművelet. A Gryf a Wicher és több kisebb hadihajó kíséretével elhagyta a gdyniai kikötőt azzal a céllal, hogy elaknásítsák a Gdanski-öböl bejáratát. Azonban a hadművelet kudarccal zárult. Útközben a hajókonvojt megtámadta egy Stuka zuhanóbombázókból álló német repülőszázad. A támadás során a Gryf kisebb sérüléseket szenvedett, a legénység 22 tagja meghalt, köztük a kapitány, Stefan Kwiatkowski őrnagy is. Helyettese parancsba adta, hogy a robbanásveszély elhárítása érdekébe dobják az összes aknát a tengerbe. Ezután a hajót a heli kikötőbe irányítatta. Ott a kikötő védelme érdekében úszó légvédelmi ütegként használták. Szeptember 3-án a kikötőt védő hajókat két német romboló támadta meg. A Z1 Leberecht Maass és a Z9 Wolfgang Zenker. A lengyel hajók és partvédő ütegek sikeresen elhárították az ellenséges csapást, a Gryf ismét megúszta kisebb sérülésekkel az ütközetet, de a rombolók támadását követő három intenzív légitámadás során már nem volt ilyen szerencséje. A hajó súlyos károkat szenvedett, melyek következtében részlegesen elsüllyedt a kikötő vizében. Miután a roncson keletkezett tüzeket eloltották, 120 mm-es lövegjeit leszerelték és a partra szállították, hogy parti ütegként hasznosítsák őket. Lengyelország lerohanása után a Kriegsmarine kiemeltette a roncsot és egy Jastarnia közeli partszakaszhoz vontatták. Az ORP Gryfnek a legmegalázóbb sors jutott azok közül, amivel egy hadihajó pályafutása véget érhet. Úszócélpontként alkalmazták tovább. Először a német tüzérség, majd a II. világháború után a Lengyel Légierő gyakorlatozott rajta. 1957-ben megkezdték a hajóroncs kiemelését. 1960-ban a kiemelt hajó maradványait bezúzták.

Az ORP Gryf megmaradt lövege