A HMS Belfast cirkálót, illetve testvérhajóját, az Edinburgh-öt, 1936 decemberében kezdték el építeni, és 1938 márciusában bocsátották vízre. A Belfast a két hajó közül a nagyobb, tulajdonképpen a brit Haditengerészet valaha épült legnagyobb cirkálója. Karrierje balszerencsésen indult: 1939-ben súlyosan megrongálta egy mágneses akna, mely az első gépterem alatt robbant, megroppantotta a hajó gerincét, és szétroncsolta az összes gépalkatrészt. Több módosítást követően 1942 októberére állt ismét harcra készen, majd a sarkkörön túl közlekedő konvojok kísérőhajójaként működött. 1943 decemberében részt vett az északi-foki ütközetben, mely a német csatacirkáló, a Scharnhorst pusztulásával zárult. 1944. június 6-án a normandiai partraszállás során a Juno partszakasz tüzérségi támogatásáért felelős hadihajórajnak tagja, 26-án pedig német állásokat lőtt Caen körzetében. A Belfast a háború után még hosszú évekig szolgálatban maradt. 1963-ban tartalékállományba helyezték. 1971-ben a Temzén kötötték ki, mint háborús emlékművet. Ma is népszerű turistalátványosság.
TECHNIKAI ADATOK
-
Vízrebocsátás: 1938
-
Vízkiszorítás: 10.805 t (üresen); 13.390 t (harckészen)
-
Méretek: hossz: 186,83 m - szélesség: 25,60 m - merülés: 6,19 m
-
Sebesség: 32 csomó (58 km/h)
-
Személyzet: 781 fő
-
Hajtómű: 4 hajócsavar, 4 Parsons gőz-turbina - 85.000 Le
-
Hatótávolság: 16 100 km
-
Fegyverzet: 12 db 15,2 cm-es ágyú; 12 db 10,2 cm-es légvédelmi ágyú; 16 db 40 mm-es Bofors légvédelmi gyorstüzelő ágyú; 8 db légvédelmi géppuska, 2x3 db 53,3 cm torpedóvető, 4 db Vickers felderítő-hidroplán
-
Páncélzat: tornyok: 101,6 mm, fedélzet: 76,2 mm, vízvonal: 124 mm
