Az Audacity kísérő-repülőgéphordozót (ex Empire Audacity, ex Sinbad, ex Hannover) a Bremer Vulcan nyugat-indiai hajógyára kezdte el építeni kereskedelmi hajóként. Az 1939 márciusi vízrebocsátás után 1939. május 10-re készült el teljesen, de a háború kitörésekor a britek Indokína térségében lefoglalták és 1940 novemberében átépítették a hajót. A munkálatokat 1941 júniusában fejezték, és a Nagy-Britannia-Gibraltár útvonalon közlekedett, fedélzetén amerikai Grumman Martlet vadászgépekkel. Fő feladata a gibraltári konvojok kísérése és védelme volt. Utolsó útjára 1941. december 14-én indult, december 21-én Portugáliától nem messze az U-751 jelű ten- geralattjáró egy Condor repülőgép támogatásával el- süllyesztette a HG-76 jelű konvoj kíséretében lévő hadihajót, de még a brit egység pusztulása előtt a fedélzetéről felszálló vadászgépek lelőttek négy Fw 200-as Condor-t. Ez a hajó volt az első képviselője azoknak az egységeknek, amelyet kimondottan konvojok kísérésére hoztak létre, légi biztosítást nyújtva a kereskedelmi hajóknak a tengeralattjárók támadásával szemben. A háború folyamán több mint 100 kereskedelmi hajót építettek át ily módon kísérőhordozóvá.
TECHNIKAI ADATOK
Vízrebocsátás: 1939. március 29. (1940)
Vízkiszorítás: 8.600 t (üresen), 11 000 t (harckészen)
Méretek: hossz: 142,3 m - szélesség: 17,01 m - merülés: 8,41 m
Sebesség: 15,5 csomó (28,7 km/ó)
Személyzet: 650 fő
Hajtómű: 2 csavartengely, diesel-motor
Hatótávolság: 5.200 km
Fegyverzet: 6-8 db repülőgép; 4 db 20 mm-es légvédelmi gépágyú; 4 db 4 cm-es légvédelmi gépágyú; 4 db 2 fontos és 1 db 6 fontos ágyú
Páncélzat: nincs
Támogass bennünket!
Anyagi eszközeink nincsenek, ezek hiányában viszont hosszabb távon leküzdhetetlen nehézségbe ütközik e bázis fennmaradása. Honlapunk nonprofit, csapatunk tagjai puszta elhivatottságból teszik, amit tesznek. Ezért kérjük: akinek fontos e felület fennmaradása, e közösség további munkája, és üzenetünk eljuttatása minél szélesebb körbe, támogasson bennünket. Részletek
Minden családban keringenek történetek arról, mit is tett, vagy élt át egy rokon a II. világháborúban. Sokáig erről még beszélni sem volt ildomos, ám sok családban még ma is élnek azok az emberek, akik átélték a történelem egyik legnagyobb háborúját. Az ő történeteiket szeretnénk most megosztani, hogy azok is hallathassák a hangjukat, akik eddig nem tehették, vagy ma már nincsenek köztünk.
Az évek során igyekeztünk minél több - a világháborúhoz kapcsolódó - múzeumba, hadiparkba, haditechnikai bemutatóra és egyéb helyszínre eljutni. A gyűjteményünket olvasóink beküldött képeivel remélhetőleg tovább sikerül folyamatosan bővítenünk.
Hideg kő és/vagy fém mementói a múlt eseményeinek, a múlt embereinek és tetteiknek. Hidegek - mégis élnek. Naponta elmegyünk mellettük, mégis ritkán állunk meg, olvasunk el néhány nevet, és hajtunk fejet.