Fritz-Julius Lemp tengerészfőhadnagy, az U-30 tengeralattjáró fiatal, alig 26 éves parancsnoka az üzenet vétele után kinyitotta a kapitány számára kialakított, kicsiny fülkében lévő páncélszekrényt, és kiemelte belőle az X-helyzetre vonatkozó direktívákat tartalmazó, "Titkos! Pk. Sk. Felbontásra" bélyegzővel felülpecsételt borítékot. Lemp kapitány a legkevésbé sem lepődött meg, mikor elolvasta a borítékban lévő parancsot: a német haditengerészet tisztjeként harcolt a spanyol polgárháborúban, így jól tudta, hogy már csak napok kérdése, és Németország hadüzenetet vált Nagy-Britanniával. A VIIA osztályú U-30 éles torpedókkal és ellátmánnyal alaposan megrakva indult útnak négy nappal korábban - minden jel arra mutatott, hogy ezúttal nem gyakorlatozni indulnak, hanem valódi harci küldetés teljesítése végett futottak ki az Atlanti-óceánra.
Az X-helyzetre vonatkozó parancs tudatta a kapitánnyal, hogy Németország és Nagy-Britannia közt beállt a hadiállapot, az U-30 feladataként pedig az ellenséges haditengerészeti és kereskedelmi egységek felderítését és elsüllyesztését nevezte meg. A parancs az U-30 tenegralattjárót az északi szélesség 54-57 foka és a nyugati hosszúság 12*18 foka által határolt területre irányította, amely négyzet az Északi-csatorna és Észak-Amerika közötti tengeri útvonalat fedte. A Karl Dönitz által ellenjegyzett direktíva felszólította a kapitányt, hogy az útjába kerülő ellenséges hadihajókat támadja meg, a kereskedelmi hajókat pedig tartóztassák fel. Fritz-Julius Lemp, miután elolvasta a parancsot, elrendelte a harckészültséget, és kiadta az utasítást: teljes sebességgel előre!
Az U-30 legénysége felélénkült, a vetőcsöveket tűzkészültségbe helyezték, a búvárnaszád tornyában pedig egymást váltották a megfigyelők. A matrózok csontig ázva kémlelték a látóhatárt, hajósziluett, füstcsík után kutattak, dacoltak a nyakukba zúduló hideg vízzel. De nem kellett sokat várni: 19.07-kor az őrszem észlelt egy azonosítatlan hajót. Lemp kapitány kiadta a riadóparancsot, a hajógépész maximális teljesítményre kapcsolta dízelmotorokat.
Az U-boat 17 csomós sebességgel közelített a célpont felé. Brit hajó volt, a fedélzete nem volt kivilágítva, a hajó elsötétítve úszott - a BdU által kiadott harcászati irányelvek szerint tehát katonai célpont volt, ilyen minőségében pedig szabadon támadható. Lemp kapitány brit segédcirkálóként azonosította a kivilágítatlan célpontot. A parancsnok elrendelte a támadási pozíció felvételét.
Az U-30 búvárnaszád 19.32-kor fordult rá a nyugodt, szemlátomást gyanútlan célpontra, majd elhangzott a tűzparancs. Az egyes torpedó beragadt, de a másik három elindult a cél felé. A becsapódásig 38 másodperc volt hátra. Lemp kapitány ekkor még nem tudhatta, de hatalmas tévedést követett el a célpont azonosítása során: a megtámadott hajó nem segédcirkáló volt, hanem egy fegyvertelen személyszállító, amelynek fedélzetét civil utasok töltötték meg.
Az Athenia gőzöst a tatján érte a torpedótalálat, a hajó azonnal süllyedni kezdett. A 13.581 bruttóregisztertonnás hajó, amelynek fedélzetén a támadás időpontjában a személyzeten kívül 1102 utas tartózkodott, vált a második világháború Atlanti-óceánon vívott ütközeteinek első áldozatává - az U-30 pedig az első búvárnaszáddá, amely a hadüzenet váltása után megtorpedózott és elsüllyesztett egy ellenséges hajót. (Az Athenia elsüllyesztése komoly nemzetközi felháborodást váltott ki. A világ közvéleménye élesen elítélte a fegyvertelen polgári hajó elpusztítását, amely 128 civil személy életét követelte. A Kriegsmarine vezetése tagadta a felelősségét, és arra utasította Fritz-Julius Lemp U-110 tengeralattjáró elfogásakor, máig bizonytalan körülmények között vesztette életét.) Megkezdődött a harc a tengereken.
