A Queen Elizabeth régi csatahajóosztály tagjait 1912-ben kezdték el építeni; ide tartozott még a Barham, a Malaya, a Valiant és a Warspite. A hatodik hajó, az Agincourt soha nem épült meg. A Queen Elizabeth-t 1913. október 16-án bocsátották vízre, és 1915 januárjára szerelték fel teljesen. Ezt követően részt vett a Dardanellák ellen indított, kudarcba fulladt hadjáratban, majd ismét a flottához került, melynek zászlóshajójaként működött 1916 és 1918 között. A két világháború között a Földközi-tenger térségében szolgált. Közben 1926/27-ben, majd 1937/40-ben nagyobb átalakításokat végeztek rajta. 1941 januárjában az alexandriai támaszpontra került, ahol 1941 decemberében egy támadás során súlyosan megrongálta három olasz törpe-tengeralattjáró, melyek aknákat helyeztek el a Queen Elizabeth-n és testvérhajóján, a Valiant-n. Miután tengerjárásra alkalmassá tették, a virginiai Norfolk-ba küldték további javításokra. 1943 júniusában lett újra harcra kész. Ezután rövid ideig a Honi Flottával hajózott, majd a Keleti Flottához csatolták az Indiai-óceán térségébe, ahol számos burmai és szumátrai ellenséges szárazföldi célpont elleni támadásban vett részt. 1948-ban bontották szét. Szerencsére elkerülte a japán légierő repülőgépeit, melyeknek könnyű prédát jelentett volna elégtelen légvédelme miatt.
TECHNIKAI ADATOK:
-
Vízrebocsátás: 1913 (1937)
-
Vízkiszorítás: 29 616 tonna (min.) 36 248 tonna (max.)
-
Méretek: hossz: 196,45 m - szélesség: 31,04 m - merülés: 9,18 m
-
Sebesség: 23 csomó (42,6 km/h)
-
Személyzet: 1100 fő
-
Hajtómű: 4 hajócsavar, 4 Parsons gőz-turbina
-
Hatótávolság: 11.300 tengeri mérföld
-
Fegyverzet: 8 db 381 mm-es (4×II-/42) löveg, 20 db 113 mm-es (10×II-/45) és 32 db 40 mm-es légvédelmi löveg
-
Páncélzat: övpáncél 330 mm - 168 mm, lövegtornyok 127-330 mm, barbetták 102-254 mm, fedélzet 64-127 mm
