„Az egyetlen dolog, amitől félnünk kell, az maga a félelem." - Franklin D. Roosevelt

Második világháború

patreon reklamTámogass bennünket!
Anyagi eszközeink nincsenek, ezek hiányában viszont hosszabb távon leküzdhetetlen nehézségbe ütközik e bázis fennmaradása. Honlapunk nonprofit, csapatunk tagjai puszta elhivatottságból teszik, amit tesznek. Ezért kérjük: akinek fontos e felület fennmaradása, e közösség további munkája, és üzenetünk eljuttatása minél szélesebb körbe, támogasson bennünket. 

Dido könnyűcirkáló osztály

A Dido könnyűcirkáló-osztályt kimondottan légvédelmi feladatok ellátására tervezték. A flottakötelékek és konvojok kísérete és légoltalmazása volt az elsődleges céljuk. Emellett másodlagosan könnyű felszíni egységek elleni harcra is alkalmassá tették. Az Admiralitás rajongott az új hajókért, és okkal: a Dido-cirkálók feladatkörükben igen hasznos szolgálatot láttak el. Egyetlen konstrukciós hibájuk volt: mivel a parancsnoki híd elé helyezték fegyverzete jelentős részét, kissé orrnehezek voltak, emellett a megfelelő harcvezetés miatt magasított hídra és kéményekre volt szükség. Az osztály legtöbbjét az antik mitológiából vett nevekre keresztelték. A Dido osztálynak volt egy alosztálya is, a Bellona-csoport, ez öt egységből állt. A fő különbség a csökkentett főtüzérség és a megnövelt légvédelmi fegyverzet volt.

Dido_ff.jpg

Az osztályon belül a fegyverzet nem volt egységes, az 5 és negyed hüvelykes ágyúk ugyanis drágák és bonyolultak voltak, így sose volt belőle elegendő. Az első sorozat emiatt később kapta meg ötödik lövegtornyát, a második széria már gyárilag ezzel készült, a harmadik sorozat pedig már a Bellona-csoport volt, amit eleve csak négy toronnyal terveztek.

Dido_rajz.jpeg

Szinte minden fontosabb hadműveletben részt vettek, ami érthető is, tekintve, hogy a II. világháborúban a légierő nagyfokú aktivitása minden hadszíntéren döntő jelentőséggel bírt. A harcokban hat Dido-cirkáló került veszteséglistára. A háborút túlélő hajók az 1960-as évekig szolgálatban maradtak. A leghosszabb életű a Diadem, amelyet 1956-ban eladtak Pakisztának, itt Bábur néven 1961-ig szolgált mint élvonalbeli cirkáló, ekkor kiképzőhajóvá minősítették és megint új nevet kapott: Jahangir. Valószínűleg ma is megvan még.

Műszai adatok:

  • Típus: Légvédelmi könnyűcirkáló

  • Vízkiszorítás: 7,200 tonna (bruttó)

  • Hossz: 156 m

  • Szélesség: 15,39 m

  • Meghajtás: 4 parsons-gőzturbina, 4 csavar, 62,000 LE.

  • Sebesség: 32,25 csomó

  • Fegyverzet: 10 x 5, 25 hüvelykes ágyú (öt dupla toronyban), 2 quad (négycsövű) félhüvelykes Vickers géppuska, 2 quad kétfontos pom-pom löveg, 2x3 533 mm torpedóvető-cső. (Bellona csoport: 8x 5,25 hüvelykes ágyú négy toronyban, 3 quad pom-pom, és 6 ikercsöves, elektromosan működtetett 20 mm-es gépágyú, és 2x3 533 mm torpedóvető-cső.)

  • Személyzet: 480 fő (Bellona csoport: 530fő)

Írta: dr. Bársony Atilla

Hirdetés

További cikkek

A
A 25. órában vagyunk!

Minden családban keringenek történetek arról, mit is tett, vagy élt át egy rokon a II. világháborúban. Sokáig erről még beszélni sem volt ildomos, ám sok családban még ma is élnek azok az emberek, akik átélték a történelem egyik legnagyobb háborúját. Az ő történeteiket szeretnénk most megosztani, hogy azok is hallathassák a hangjukat, akik eddig nem tehették, vagy ma már nincsenek köztünk.

Bővebben
Látogatásaink

Az évek során igyekeztünk minél több - a világháborúhoz kapcsolódó - múzeumba, hadiparkba, haditechnikai bemutatóra és egyéb helyszínre eljutni. A gyűjteményünket olvasóink beküldött képeivel remélhetőleg tovább sikerül folyamatosan bővítenünk.

Tovább
Emlékművek

Hideg kő és/vagy fém mementói a múlt eseményeinek, a múlt embereinek és tetteiknek. Hidegek - mégis élnek. Naponta elmegyünk mellettük, mégis ritkán állunk meg, olvasunk el néhány nevet, és hajtunk fejet.

Tovább