A második világháború legkorszerűbb brit hajóinak számító öt King George V-osztályú csatahajó építését 1936/37-ben kezdték el, hogy helyettesítsék velük az 1913-as Royal Sovereign-osztályt. A King George V-n kívül az Anson, a Duke of York, a Howe és a Prince of Wales tartoztak ide. A King George V-t 1939. február 21-én bocsátották vízre és 1940. december 11-re szerelték fel. Miután a Honi Flottához került, egyik első küldetése során Churchill miniszterelnököt vitte az Egyesült Államokba, ahol az találkozott Roosevelt elnökkel 1941 januárjában. Ugyanez év májusában azzal a rajjal hajózott, mely a Bismarck csatahajóra vadászott. A német hadihajót a KGV és a Rodney ágyúinak tüze semmisítette meg. Ezt követően a King George V az északi vizeken konvojkísérő hajóként működött, majd a Földközi-tenger térségébe került, ahol 1943-ban - miután a H taktikai haderőhöz csatolták - a Szicíliában és később Salernóban partra szálló szövetséges haderő tüzérségi támogatását biztosította. 1944-ben generáljavításon esett át, és ezután a brit Csendes-óceáni Flottához csatolták. 1945-ben többször lőtt szárazföldi cél- pontokat a japán szigeteken, 1949-ben leszerelték, majd 1958-ban szétbontották.
TECHNIKAI ADATOK
-
Vízrebocsátás: 1939
-
Vízkiszorítás: 38.600 t (üresen), 44.460 t (harckészen)
-
Méretek: hossz: 227,1 m - szélesség: 31,9 m - merülés: 10,3 m
-
Sebesség: 28,5 csomó (51,86 km/h)
-
Személyzet: 2000 fő
-
Hajtómű: 4 hajócsavar, 4 redukciós turbina
-
Hatótávolság: 25 942 km
-
Fegyverzet: 10 db 35,6 cm-es L/45 ágyú; 16 db 13,3 cm-es L/50 ágyú; 32 db 40 mm-es légvédelmi gépágyú; 16 db 20 mm-es légvédelmi gépágyú; 4 db Walrus repülőgép
-
Páncélzat: övpáncél 308 mm - 112 mm, barbetták 330 mm - 279 mm, lövegtornyok 330 mm - 152 mm
