Az egyik leghíresebb angol hadihajó építését 1916 szeptember 1-én, az első világháború alatt kezdték meg, de az 1916-ban lezajlott jütlandi ütközet után, amelyben három brit csatacirkáló robbant fel, elkészítették egy jobb páncélvédettségű csatacirkáló-típus terveit. A Hood lett volna a négy ilyen hajóból álló osztály első egysége, de az egyetlen lett, amely el is készült, 1918 augusztus 22-én bocsátották vízre. Főgépei teljesítménye elérte a 144 000 lóerőt, és a hatótávolsága 7200 km volt 10 csomó sebességgel. 1939. szeptember 26-án szerencsésen átvészelt egy német bombatámadást.1940 július 23-án tagja volt annak a köteléknek, amely Oranban megtámadta az ott horgonyzó francia flottát, súlyos veszteségeket okozva. Annak ellenére, hogy arra tervezték, hogy elkerülje elődei sorsát 1941. május 24-én a német Bismarck csatahajóval és a Prinz Eugen cirkálóval vívott ütközet során egy gránát átszakította a gyengén megerősített felső páncélzatát, és a lőszerkamrájába hatolva felrobbantotta és kettétörte a Hoodot. Személyzetéből mindössze 3 túlélő maradt, 1338 ember odaveszett.
TECHNIKAI ADATOK
-
Vízrebocsátás: 1918
-
Vízkiszorítás: 43.144 t (üresen), 49.130 t (harckészen)
-
Sebesség: 32 csomó (59,26 km/h)
-
Személyzet: 1477 fő
-
Hajtómű: 4 hajócsavar, 4 turbina
-
Hatótávolság: 7200 km
-
Hossz: 262,2 m
-
Szélesség: 32,2 m
-
Merülés: 10,1 m
-
Fegyverzet: 8 db 38,1 cm-es L/42 nehézágyú; 12 db 14 cm-es ágyú; 14 db 10,2 cm-es légvédelmi ágyú; 24 db (6X4) 4 cm-es légvédelmi gépágyú; 4 db 53,3 cm-es torpedóvető cső
-
Páncélzat: övpáncél és a barbetták 305 mm - 127 mm
