Indiana csatahajó

1939-ben kezdtek hozzá a North Carolina-osztály továbbfejlesztését jelentő South Dakota-osztály négy hajójának építéséhez. Tervezésüknél a megfelelő páncélzatra, a kielégítő sebességre, valamint az erős tüzérségre helyezték a hangsúlyt, a légvédelmi ágyúk számának növelését is beleértve. Ennek megfelelően a 35000/44500 tonnás hajókat a 9 db 40,6 cm-es L/45-ös nehéztüzérség mellett 48 db 4 cm-es légvédelmi gépágyúval is felszerelték. Az 1942-ben elkészült USS Indiana összes közepes tüzérségét, a 127 mm-es lövegeket, a hajó közepén két szinten levő kétcsövű tornyokba koncentrálták. Egyetlen kéménye jól beolvadt a híd hátsó részébe. Az Indiana a II. világháborúban aktív szolgálatot teljesített a Csendes-óceánon. Részt vett a délnyugat-csendes óceáni, a Gilbert-szigeteki, a kwajaleini, a Fülöp-tengeri, valamint a Saipan, Guam, Palau, Iwo Jima és Okinawa körüli harcokban. 1944 februárjában Kwajalein előtt, a Washington csatahajóval történt összeütközése során megsérült, és ugyanez év júniusában Saipan mellett eltalálta egy kamikaze, majd 1945 júniusában Okinawa előtt egy tájfunban további károsodást szenvedett. 1963-ban adták el.
TECHNIKAI ADATOK
-
Vízrebocsátás: 1941
-
Vízkiszorítás: 35 000 t (üresen), 45 231 tonna harcrakészen
-
Sebesség: 27,5 csomó (50,93 km/h)
-
Személyzet: 1793 fő
-
Hajtómű: 4 hajócsavar, 4 Westinghouse turbina - 130 000 ks
-
Hatótávolság: 27 000 km
-
Hossz: 207,2 m
-
Szélesség: 32,9 m
-
Merülés: 10,61 m
-
Fegyverzet: 9 db 406 mm-es (16 h.), 20 db 127 mm-es (5 h.) löveg
-
Páncélzat: övpáncél 309 mm, barbetták 282-432 mm, lövegtornyok 457 mm