A német prototípusok, speciális járművek, kuriózumok listájáról valahogy mindig kimarad ez a kis okos jármű, melyről pár mondatban kívánok írni.
Jómagam is a dán második világháborús járműveket tanulmányozva bukkantam rá erre a helyes kis jószágra, és minden fellelhető információt összegyűjtve szerveztem sorba mondataimat.
A G1200 négykerék-meghajtású terepjáró gépkocsi fejlesztése 1936-ban kezdődött, a Vidal & Sohn Hamburg Otto Daus nevű fejlesztőmérnöke által, aki hobbiból építette. Az első példány megépülése után a forgalomban tesztelték, és csodák csodájára mechanikai hibák miatt karambolozott. A hibákat kiküszöbölték és 1936 végén már készen állt a sorozatgyártásra a viszonylag kis Tempo-Werke üzemeiben, mivel figyelmét is felkeltette a még csak prototípusként megtekintett különc autó. Későbbi tesztek után a Wehrmacht vezetése nem találta kifejezetten értékelhető járműnek a hosszú alvázú, lomha, eléggé bonyolult személygépkocsit és bár körülbelül 1100 készült belőle, nagy részét eladták külföldre. (A Krupp-Protze könnyű teherbírású tehergépkocsi és a Horch 108 könnyű vontató jóval jobb terepjáró képességgel rendelkeztek és sokkal megbízhatóbbnak bizonyultak.) A Vidal Tempo G1200 így került 1936 és 1939 között például Románia, Svédország (ide külön megrendelésre 4 üléses verzió helyett 6 üléses verziót készítettek), Dánia, Mexikó, Finnország, Brazília, Kína, Csehszlovákia hadseregeinek arzenáljába. Dánia a megvásárolt 20 gépkocsit a 37 mm-es Bofors m1937 páncéltörő ágyúk vontatására használta. Mexicóban Marmon-Herrington könnyű harckocsik mellé voltak beosztva, mint parancsnoki gépkocsik.
A Vidal Tempo G1200 talán a legbizarrabb második világháborús jármű. A 4 személyes személygépkocsi két darab 19 lóerős 2 hengeres 2 ütemű 598 cm3-es motorral volt ellátva és mindkét motor rendelkezett egy saját sebességváltóval. A motorok külön-külön és egyszerre is tudtak működni. A gépkocsi első és hátsó kerekei is kormányozhatóak voltak. A két motorhoz két 53 literes külön benzintartály is tartozott. Egy motor működése esetén fogyasztása átlagosan 9,2 liter volt 100 km-en, két motor működése esetén csak 13 liter, mivel a két motor könnyebben, kevesebb üzemanyag felhasználásával repítette az 1160 kg-os járművet akár 68 km/h sebességgel.
A Wehrmacht általi használatáról sajnos nem találtam érdemleges információt, de olvasottak alapján elvétve volt megtalálható néhány alakulatnál, bár egy darab feltűnik belőle a Sztálingrád című 1993-as filmben.
Technikai adatok:
- Hossz: 4,00 m
- Szélesség: 1,60 m
- Magasság: 1,50 m
- Motor: 2 db 2 hengeres ILO, WEGR 2/300T típusú, 598 cm3-es karburátoros vízhűtéses benzinmotor
- Teljesítmény: 2 X 19 lóerő 3500-as fordulatszámon