1915-ben a budapesti Zápolya utcai császári és királyi autójavító műhelyben Románovics Branko százados és Fellner Simon főhadnagy egy Mercedes személygépkocsi alvázára egy páncélautó szerkezetet szereltek. Az alkotókról elnevezett harcjármű a gyalogsági lövedékek és repeszek ellen egy páncélozott felépítményt kapott. Fő fegyverzete 7/12 M Schawarzlose-géppuska a kocsi tetején a forgótoronyban helyezkedett el. Legkiemelkedőbb tulajdonsága a négy kerék meghajtás, ami egyedülállóvá tette az Osztrák-Magyar Monarchia páncélgépkocsii között. Ez biztosította, hogy nem csak úton, de azt elhagyva is jól tudott haladni. Később egy 90 lóerős, hathengeres motort építettek be az eredeti 75 lóerős hajtómű helyett. Az első világháború alatt még egy Romfell típus készült el. Az alváz átalakításával és a könnyebb motor cserével a jármű tömege jelentősen csökkent. A Romfellek részt vettek a galíciai és az olasz fronton zajló harcokban, ahol a jó terepjáró képességük miatt kiemelkedő teljesítményt nyújtottak. A Monarchia összeomlása után, az első típus visszakerült Magyarországra. (Visszaemlékezések szerint a Tanácsköztársaság idején a Belügy Népbiztosság alárendeltségébe tartozó Cserny-különítmény használta. A különítmény feloszlatása után a páncélautó a Vörös Hadsereg birtokába került). További sorsa ismeretlen. A Nemzeti Hadsereg 1920-as nyilvántartásában már nem szerepel.
Forrás: A Magyar Királyi Honvédség Fegyverzete
Írta: Zeki
