A Staghound-ot (vadászkutya) az amerikai hadseregnek a II. világháború kezdetén, egy könnyű páncélgépkocsi-típusra kiírt tenderére fejlesztették ki. Mire azonban a jármű készen állt a sorozatgyártásra, már megváltoztak a hadsereg igényei, ezért szinte az összes elkészült példányt átadták a brit és a nemzetközösségi erőnek. A gyors, mozgékony Staghound kezelése és karbantartása is könnyű volt. A típus jól szerepelt első bevetésén, az 1943-as olaszországi harcokban, ahol az ilyen kisméretű és fürge harcjárművek nagyon fontos szerepet játszottak. A Staghound Mk. II változatát egy tűztámogató harckocsik számára kifejlesztett tarackkal, az Mk. III változatot pedig a Crusander harckocsi tornyával szerelték fel. A típusnak emellett volt aknamentesítő és parancsnoki változata is. A bevált Staghound még jó néhány évvel a II. világháborút követően is szolgált a brit hadseregben.
TECHNIKAI ADATOK
-
Hossz: 5,49 m
-
Szélesség: 2,69 m
-
Magasság: 2,37 m
-
Súly: 13 920 kg
-
Legénység: 5 fő
-
Fegyverzet: egy 37 mm ágyú: három 7,62 mm géppuska
-
Motor: két, egyenként 97 LE (72 kW) teljesítményű hathengeres GMC benzinmotor
-
Sebesség: 89 km/h (úton)
-
Hatótáv: 720 km
-
Páncélzat: 8 mm
