„Csak azért írtam alá, mert úgy gondoltam, hogy az idős gentleman kiváncsi az aláírásomra.” - Adolf Hitler

Második világháború

patreon reklamTámogass bennünket!
Anyagi eszközeink nincsenek, ezek hiányában viszont hosszabb távon leküzdhetetlen nehézségbe ütközik e bázis fennmaradása. Honlapunk nonprofit, csapatunk tagjai puszta elhivatottságból teszik, amit tesznek. Ezért kérjük: akinek fontos e felület fennmaradása, e közösség további munkája, és üzenetünk eljuttatása minél szélesebb körbe, támogasson bennünket. 

Háborús levél

1931-ben születettem, így végigéltem a világháborút / kiscserkész + levente /, ráadásul a dunántúli harcok "kellemetlenebbik" oldalán, a tolna-megyei GYÖNK községben. A címzett Édesapám, dr. Bács László a gyönki járásbíróság Elnöke, a levél küldője Csenki Imre a Törley gyár Igazgatója, a magyar hadosztály tolmácstisztje / főhadnagy /, aki németül és oroszul perfektül beszélt / törökül is /, mivel az I világháborúban 6 évig orosz fogságban. volt /. Utólag kiderült, hogy Csenki főhadnagy a szóban forgó levelet Tatán az Eszterházy kastélyban írta, ahol a hadosztály Törzse ? állomásozott / .

A Bács és Csenki Család szoros rokoni kapcsolatban volt: Édesanyám, Bácsné és Csenkiné testvérek voltak, míg Édesapám és Csenki Imre a debreceni Gimnáziumban egy osztályba jártak és együtt is érettségiztek 1915 -ben / életútjukhoz említést érdemel, hogy a szokásos időpontnál kb.. két hónappal előbb érettségiztek, "nehogy lekéssék a doberdói és az orosz / Bruszilov / harcokat !!"/.

Az orosz csapatok 1944.12. 02.-án foglalták el Gyönk-öt harc nélkül, így a kitelepítésünkre nem került sor, ugyanígy nem lett végrehajtva az a parancs, amely szerint a Járásbíróság Kőszegre köteles áttelepülni. A front ezután 20 -30 kilométerre megállt 1945 március végéig / mintegy 4 hónapig !! /, de a további történtekről nem maradt egyik Családban sem feljegyzés, sem napló, pedig mindkét Családfő nem igazán az "élet napos oldalán" járt sem előbb, sem akkor, sem később.
A levélhez nincs boríték, mivel "kézből" / kitől ? / lett átadva az utolsó pillanatban, vagyis csak az 1. oldali dátum a biztos. A levelet egyébként olyan emléknek tartottam, aminek tartalmát csak akkor lehetett megírni és értékelni, aki azokat az időket és eseményeket meg,- és átélte.

" A levélben a dél-baranyai Pélmonostor" , Karancs / megemlített, ahol Édesapám, dr. Bács László Szülei és testvérei éltek, illetve a Pest megyei "Némedi", ahol Csenki Imre Szülei és Rokonai, akik sorsáról tehát semmit nem tudtak még ilyen jelentős beosztásban lévők sem. A sopron-megyei Szil - ben volt a Nagymama háza, ahova esetleg még menekülni lehetett volna.!! "

Úgy gondoltam, hogy nem lesz felesleges elküldeni ezt az eredeti "hadihelyzetet is összefoglaló levelet", talán érdekel a történészeken kívűl mást is és - a legfontosabb - emlékként megmarad az utókor számára, hogy "emberközelben" milyen volt a háború.

Bács László

A nagyításhoz kattints a képre

https://masodikvh.hu/images/stories/tortenetek/haborus_level/1_kis.jpg

https://masodikvh.hu/images/stories/tortenetek/haborus_level/2_kis.jpg

https://masodikvh.hu/images/stories/tortenetek/haborus_level/3_kis.jpg

https://masodikvh.hu/images/stories/tortenetek/haborus_level/4_kis.jpg

A nagyításhoz kattints a képre

A levélért köszönet Bács Lászlónak.

A cikk "A 25. órában vagyunk!" felhívásra érkezett. Részletek

Hirdetés

További cikkek

A
A 25. órában vagyunk!

Minden családban keringenek történetek arról, mit is tett, vagy élt át egy rokon a II. világháborúban. Sokáig erről még beszélni sem volt ildomos, ám sok családban még ma is élnek azok az emberek, akik átélték a történelem egyik legnagyobb háborúját. Az ő történeteiket szeretnénk most megosztani, hogy azok is hallathassák a hangjukat, akik eddig nem tehették, vagy ma már nincsenek köztünk.

Bővebben
Látogatásaink

Az évek során igyekeztünk minél több - a világháborúhoz kapcsolódó - múzeumba, hadiparkba, haditechnikai bemutatóra és egyéb helyszínre eljutni. A gyűjteményünket olvasóink beküldött képeivel remélhetőleg tovább sikerül folyamatosan bővítenünk.

Tovább
Emlékművek

Hideg kő és/vagy fém mementói a múlt eseményeinek, a múlt embereinek és tetteiknek. Hidegek - mégis élnek. Naponta elmegyünk mellettük, mégis ritkán állunk meg, olvasunk el néhány nevet, és hajtunk fejet.

Tovább