„Egy ember halála tragédia. Millióké statisztika." - Joszif Sztálin

Második világháború

patreon reklamTámogass bennünket!
Anyagi eszközeink nincsenek, ezek hiányában viszont hosszabb távon leküzdhetetlen nehézségbe ütközik e bázis fennmaradása. Honlapunk nonprofit, csapatunk tagjai puszta elhivatottságból teszik, amit tesznek. Ezért kérjük: akinek fontos e felület fennmaradása, e közösség további munkája, és üzenetünk eljuttatása minél szélesebb körbe, támogasson bennünket. 

Soós Ferenc: Az életem tizedik éve

 
Visszaemlékezés
 
Kilenc éves voltam 1944-ben.
Tíz éves lettem 1945-ben.
Egy év folyamán éltem Désen (Erdélyben),
menekültként vagonban utaztam,
Celldömölkön két lakásban laktam,
hetekig gyalogoltam Ausztria országútjain,
és voltam angol hadifogságban a Dráva partján.

Megtanultam, hogy mit jelent nincstelennek, éhesnek, többszörösen kiszolgáltatottnak lenni. Ráadásul mindezt elfogadtam és átéltem, mint elkerülhetetlent, de nem beletörődéssel, nem tragédiaként, hanem sokszor egy nagy kalandként, nem véres küzdelemként, és soha, de soha nem adva fel.
 
Soós Ferenc nyugdíjas matematika-fizika szakos tanár
 
A könyv letölthető oldalunkról ide kattintva.

Hirdetés

További cikkek

A
A 25. órában vagyunk!

Minden családban keringenek történetek arról, mit is tett, vagy élt át egy rokon a II. világháborúban. Sokáig erről még beszélni sem volt ildomos, ám sok családban még ma is élnek azok az emberek, akik átélték a történelem egyik legnagyobb háborúját. Az ő történeteiket szeretnénk most megosztani, hogy azok is hallathassák a hangjukat, akik eddig nem tehették, vagy ma már nincsenek köztünk.

Bővebben
Látogatásaink

Az évek során igyekeztünk minél több - a világháborúhoz kapcsolódó - múzeumba, hadiparkba, haditechnikai bemutatóra és egyéb helyszínre eljutni. A gyűjteményünket olvasóink beküldött képeivel remélhetőleg tovább sikerül folyamatosan bővítenünk.

Tovább
Emlékművek

Hideg kő és/vagy fém mementói a múlt eseményeinek, a múlt embereinek és tetteiknek. Hidegek - mégis élnek. Naponta elmegyünk mellettük, mégis ritkán állunk meg, olvasunk el néhány nevet, és hajtunk fejet.

Tovább