A Zyklon–B egy cianidalapú rovarölő készítmény, amely kétes hírnevét annak köszönheti, hogy a II. világháború idején a nemzetiszocialista Németország által üzemeltetett koncentrációs táborokban az emberek meggyilkolására használt gázkamrákban alkalmazták. A Zyklon–B szemcséiből 26–28 Celsius-fokon a levegővel keveredve hidrogéncianid gáz szabadul fel, ami belélegezve viszonylag gyorsan halálos mérgezést okoz. Használata után egy idő elteltével lehetetlenné válik kimutatni a környezetből a jelenlétét.
A Zyklon–B-t 1933-ban a Nobel-díjas Fritz Haber zsidó származású német kémikus fejlesztette ki, aki fontos szerepet játszott az I. világháborúban a német gázfegyverek létrehozásában is. A Zyklon–B készítmény tulajdonképpen légmentesen leforrasztott fémdobozban tárolt, farostból, kovaföldből vagy más porózus anyagból készült korongokban, pasztillákban vagy pelletben elnyeletett hidrogén-cianid volt. Biztonsági okokból tartalmazott egy erős szagú, köhögésre ingerlő komponenset is, hogy a felhasználóját figyelmeztesse, ha a méreggel érintkezésbe került.
A szert először 1929-ben kezdték el használni az Amerikai Egyesült Államokban, ahol a Mexikó felöl érkező bevándorlók ruháit ezzel fertőtlenítették.
Az eredetileg fertőtlenítő és rovarirtószert a Náci Németország kémiai fegyverként használta fel a lágerekbe zsúfolt emberek elpusztítására. A gázt egyaránt használták Auschwitz--Birkenau és a majdaneki táborokban is. Eredetileg a tífusz megelőzésére és tetvek ellen használták.
1941szeptember 3-án, Auschwitzban történt az első Ciklon B elgázosítás: 600 szovjet hadifogolyt és 250 lengyel beteg, legyengült embert öltek meg a Zyklon–B gáz által. A kísérlet 20 óráig tartott.
Forrás: Wikipédia
