Sobibort a nácik 1942-ben építették Lengyelországban, lengyel és zsidó munkásokkal. Két év alatt több mint 250 000 embert pusztítottak el, akik főleg Lengyelországból és a megszállt szovjet területekről érkeztek. A tábort 16 SS és 125 ukrán őr működtette. A legtöbb táborral ellentétben Sobiborban nem elektromos kerítés hanem szögesdrót és a főkapu kivételével az egész tábort körülvevő aknamező akadályozta meg a foglyokat abban, hogy megszökjenek. A foglyokat vasúton, szállították a táborba. A szelektálást a pályaudvaron hajtották végre. Akiknek olyan szakmája volt, aminek az SS hasznát vette például: aranyműves, szabó, cipész, ékszerész, varrónő azokat a tábor műhelyeiben dolgoztatták. A többiekre szénmonoxid általi halál várt Sobibor egyetlen gázkamrájában. A tábor SS személyzetének dolgoztak. 1943. október 14-én a láger foglyai fellázadtak. Ez volt az egyetlen náci koncentrációs tábor ahol felkelés tört ki. Több őrt és felügyelőt öltek meg a lázadók. Közülük 365 embernek sikerült megszöknie, de legtöbbjük a környéki aknamezőn vesztette életét. Végül 47-en élték túl a szökést és a háborút. A szökés után Himmler elrendelte, hogy zárják be a tábort Az ott maradtakat bosszúból, lemészárolták, és a lágert lebontották. Sobibort mármint a várost 1945 januárjában szabadította fel a Vörös Hadsereg.
Írta: Szinyéri Tibor
Részlet a Holokauszt, a XX. század szégyene kéziratból.
