„Nem ígérhetek semmi mást csak vért, gürcölést, könnyeket és izzadságot.” - Winston Churchill

Második világháború

patreon reklamTámogass bennünket!
Anyagi eszközeink nincsenek, ezek hiányában viszont hosszabb távon leküzdhetetlen nehézségbe ütközik e bázis fennmaradása. Honlapunk nonprofit, csapatunk tagjai puszta elhivatottságból teszik, amit tesznek. Ezért kérjük: akinek fontos e felület fennmaradása, e közösség további munkája, és üzenetünk eljuttatása minél szélesebb körbe, támogasson bennünket. 

A mauthauseni koncentrációs tábor

matha 1

Ausztria bekebelezését, az Anschlusst követően szükségessé vált egy újabb koncentrációs tábor felállítása osztrák területen. Az SS vezetése azért döntött a Linzhez közeli Mauthausen mellett, mert a helyi kőbányák termelése fontos szerepet kapott a Hitler által tervezett óriási linzi építkezések megvalósításában. Az első foglyok 1938 augusztusában érkeztek a hegy tetején lévő, erődszerűen kialakított táborba. 1939 elején a tábor irányítását Franz Ziereis vette át SS-főhadnagyi rangban. Pozícióját egészen 1945 májusáig megőrizte. Folyamatos előléptetése (a háború végén már ezredes volt) bizonyította, hogy felettesei egyetértettek módszereivel.

matha 2

Az első szelekcióra 1941 augusztusában került sor: az áldozatokat az eutanáziaprogramban is szerepet kapó hartheimi kastélyban gázosították el. 1942 tavaszán a főtáborban kis kapacitású gázkamrát alakítottak ki, amely egyszerre 30 személyt tudott elpusztítani Zyklon B-vel. A foglyok azonban főleg a rossz ellátás mellett végzett fizikai munkától és az őrség kegyetlenkedésitől pusztultak. Különösen hírhedt volt a hegyre épült főtábor oldalában működő kőbánya. A foglyok itt egész nap hatalmas kőtömböket cipeltek felfelé a több száz lépcsőfokon (Halállépcső), miközben a kápók folyamatosan botokkal és korbáccsal verték őket. Aki nem bírta, agyonverték, sokan inkább a mélységbe vetették magukat. A hegy tetején röhögő SS-ek kedvenc "ejtőernyős" játékuknak hódoltak, amikor a kimerült foglyokat egyszerűen a szakadékba lökték. Napirenden volt a foglyok indok nélküli agyonlövése. Az így, hivatalosan "szökés közben" lelőtt rabért 3 nap szabadság járt. A táborba érkezett több ezer szovjet hadifogoly nagy részét elgázosították, vagy a bunkerekben tarkón lőtték. Sokakat éhhalálra ítéltek, a munkaképteleneket gyakran szívbe adott méreginjekcióval ölték meg. 1940 végéig 15 ezer, a következő három évben 61 ezer fogoly érkezett Mauthausenbe (és onnan altáborába, Gusen I-be). A tábor kiemelkedő halálozási arányaival hamarosan iszonyú hírnévre tett szert a német lágervilágban: 1943-ra az itt őrzött foglyok majdnem fele elpusztult. 1944-ig viszonylag kevés zsidó érkezett, nagy részük (mintegy 3 ezer fő) meg is halt. A foglyok nagy része az Európa szerte politikai okokból letartóztatottak, valamint a megszállt lengyel és szovjet területekről származó kényszermunkások közül került ki. Több ezer Franciaországban internált Franco-ellenes "vörös spanyol", szovjet hadifogoly és osztrák ellenálló is ide került, de a németek a kőbányában végeztek számos lelőtt szövetséges gép pilótájával is. 1942-től a hadiipari konjunktúra hatására a tábor története újabb szakaszba lépett. Sorra alakultak a különböző altáborok. 1943-ban már majdnem húszat létesítettek, hálózatuk egészen Bécsig terjedt. Többet, például az ebenseei kényszermunkatábort, a Messerschmitt vállalat vadászgépgyártási programjába is bevontak. 1944-ben minden korábbinál többen, 65 ezren érkeztek a mauthauseni táborrendszerbe. Ezzel párhuzamosan romlott az ellátás, a szállás- és munkakörülmények katasztrofálissá váltak, nem volt elég hely, ruha, nőtt a halálozási arány. Az év végére a létszám elérte a 73 ezer főt. 1945 első három hónapjában Auschwitzból és más felszámolt táborokból újabb transzportok érkeztek. Az SS még ekkor is 6 új altábort létesített. Márciusban, a főtáborban 20 ezer, az altáborokban 62 ezer embert őriztek. A brutalitás nem változott, a gázkamrás kivégzések és a "titokhordozó" foglyok tarkón lövése folytatódott, az éhezés miatt terjedt a kannibalizmus. Amikor már a német származású rabokat is besorozták az SS-be, a többiek attól tartottak, hogy Ziereis és emberei az utolsó pillanatban minden foglyot megölnek. Május elején az SS elégette a tábori irattárat, majd 3-án kiürítette a főtábort. Május 5-én a Nemzetközi Vöröskereszt képviselője két amerikai járművet kalauzolt a hegy tetején álló erőd kapujához. Mauthausent így 3 amerikai katona szabadította fel. Az egyik barakkból egy 46 kilós csontváz támolygott elő. Eredetileg mérnök volt, Simon Wiesenthalnak hívták, és hamarosan megkezdte az évtizedekig tartó hajszát Eichmann, Mengele és több ezer cinkosuk után.

Írta: Szinyéri Tibor

Részlet a Holokauszt, a XX. század szégyene kéziratból.

Hirdetés

További cikkek

A
A 25. órában vagyunk!

Minden családban keringenek történetek arról, mit is tett, vagy élt át egy rokon a II. világháborúban. Sokáig erről még beszélni sem volt ildomos, ám sok családban még ma is élnek azok az emberek, akik átélték a történelem egyik legnagyobb háborúját. Az ő történeteiket szeretnénk most megosztani, hogy azok is hallathassák a hangjukat, akik eddig nem tehették, vagy ma már nincsenek köztünk.

Bővebben
Látogatásaink

Az évek során igyekeztünk minél több - a világháborúhoz kapcsolódó - múzeumba, hadiparkba, haditechnikai bemutatóra és egyéb helyszínre eljutni. A gyűjteményünket olvasóink beküldött képeivel remélhetőleg tovább sikerül folyamatosan bővítenünk.

Tovább
Emlékművek

Hideg kő és/vagy fém mementói a múlt eseményeinek, a múlt embereinek és tetteiknek. Hidegek - mégis élnek. Naponta elmegyünk mellettük, mégis ritkán állunk meg, olvasunk el néhány nevet, és hajtunk fejet.

Tovább