Csak nemrégiben derült ki, hogy Augusto Pinochet néhai chilei diktátor titokban hatalmas, több mint 50 ezer kötetes könyvtárat gyűjtött össze. A művek többségét a 2006-ban elhunyt véreskezű tábornok a Santiago belvárosában lévő régi könyvesboltokban, államköltségen szerezte be, s olyan értékes darabok vannak közte, mint például Alonso de Ovalle jezsuita történetírónak a 17. században a chilei királyság történetéről írott műve. Pinochet megszállottan gyűjtötte a könyveket, de szinte kizárt, hogy valamennyit olvasta volna, mivel több olyan ládát is találtak, amelynek a könyveit még ki sem nyitották. A jelek szerint a chilei despotát nem érdekelték a versek vagy a regények, ugyanakkor falta a chilei történelemről szóló műveket. Miről mesélnek a diktátorok könyvespolcai?
Hitler: Shakespeare
Hitler rajongott az angol drámaíróért, a 16 ezer darabos magánkönyvtárában egy tízkötetes, bőrkötésű, horogkereszttel és a monogramjával díszített Shakespeare-válogatás is helyet kapott. A náci vezetőt teljesen áthatotta a Hamlet szelleme, kedvenc frázisa a "Lenni vagy nem lenni", illetve az "Egy Hecubáért! Mi néki Hecuba, s ő Hecubának" volt, az egyik 1926-os keltezésű vázlatfüzetében pedig még színpadot is rajzolt a nyitó jelenethez. "Találkozunk Philippinél" - állítólag többször is így fenyegette meg riválisait. Hitler egyébként a Robinson Crusoe-t, a Gulliver utazásait és a Don Quijote-t tartotta a világirodalom legnagyobb alkotásainak.
Sztálin: Bulgakov
Mihail Bulgakov írónak a groteszk szatíra irányába tett kísérleteit összegző fő műve, A Mester és Margarita című filozófiai regénye hozta el a világhírnevet. Írásai miatt rengeteget támadták, osztályellenségnek titulálták (apja a Teológiai Akadémia professzora volt), és sokáig nem is publikálhatott, a polgárháború utolsó napjairól és a fehér emigrációról szóló művét, a Menekülést például azonnal betiltották.
Bulgakov A fehér gárda (1925) című regénnyel robbant a köztudatba. A mű cselekménye 1918-ban, Kijevben játszódik, s a Város ellen vonuló Petljura és a bolsevikok küzdelmét meséli el a "fehér" értelmiségi család, a Turbin família egyre nehezebbé váló sorsán keresztül. A regényt erősen cenzúrázva 1926-ban - nem kis nehézségek árán - a Művész Színházban színpadra vitték Turbinék végnapjai címmel, amit Sztálin többször is megtekintett, ám az erősen kétséges, hogy maga a regény - ahogy azt egyesek állítják - a kedvence lett volna.
Chavez: Zamora
A tavaly rákban elhunyt venezuelai elnök, Hugo Chávezre egy 19. századi föderalista katona, az előbb halálra ítélt, majd több győztes csatát is megvívó Ezequiel Zamora (1817-1860) életrajza volt a legnagyobb hatással. Chávez egyébként maga is katona volt, a Venezuelai Katonai Akadémián diplomázott hadtudományokból, hadmérnöki szakon. Zamora élete már általános iskolában felkeltette a figyelmét, amit egyfelől a családi kapcsolatokkal lehetett magyarázni, ugyanis a nagy példakép hadseregében ük-ükapja szolgált.
Chávez rajongott a kommunista teoretikusok, Marx, Lenin és Mao műveiért, de fiatalon olvasta Che Guevara naplóit is. Kedvenc könyve az Ezequiel Zamora kora volt, a néhai venezuelai elnök egyszer úgy nyilatkozott, ezen könyvek olvasása győzték meg arról, hogy országának baloldali kormányra van szüksége. "Mikor 21 vagy 22 éves lettem, a baloldal emberévé váltam" - mondta egy ízben Chavez, aki Simón Bolívar (1783-1830) és Simón Rodríguez (1769-1854) filozófus mellett leginkább Zamorát csodálta életében.
Ali Hámenei: Victor Hugo
Irán legfelsőbb vezetője, Ali Hoszajni Hámenei ajatollah fiatalon sokat olvasott, az iráni szerzők mellett előszeretettel fogyasztotta Tolsztoj, Solohov, Balzac és Michel Zévaco műveit, de a legtöbbre Victor Hugo A nyomorultak című történelmi, társadalmi-filozófiai regényét tartotta. Az iráni televíziónak adott 2004-es interjújában el is magyarázta, hogy miért.
"Véleményem szerint A nyomorultak minden idők legjobb regénye. Természetesen nem olvastam az összes, valaha megjelent prózát, de sok olyannal találkoztam, amely a különböző századok különböző eseményeihez kötődik. Olvastam az Isteni színjátékot, az Amir Arsalant, vagy éppen az Ezeregyéjszaka meséit, de A nyomorultak egy igazi csoda. Mindig azt mondom, tessék egyszer elolvasni "- mondta a vallási vezető, aki - mint fogalmazott - úgy érzi, a regények által kerülhet közelebb a nyugati élet mélyebb realitásaihoz.
Kim Dzsong Un: Hitler
Váratlan ajándékot kaptak magas rangú észak-koreai tisztviselők Kim Dzsong Un januári születésnapján 2013-ban: a New Focus International értesülései szerint egy Mein Kampf kötetet. A Mein Kampfot természetesen nem a náci eszmék népszerűsítése miatt osztogatták az észak-koreai tisztviselők között, hanem az első világháború utáni német katonai-gazdasági újjáépítésre akarták felhívni ily módon a figyelmet.
A neve elhallgatását kérő forrás szerint Kim arra szólította fel díszes társaságát, hogy mélyen tanulmányozzák a Harmadik Birodalom történetét, és vonják le belőle a gyakorlati konklúziókat. Az „ajándék” persze szimbolikus: a két ideológiát egy szakadék választja el egymástól, abból a szempontból azonban mindenképpen „hasznos” olvasmány lehet, hogy Phenjan egy, a történelemből vett példa alapján vizsgálhatja meg, hogyan sikerült egy elszigetelt hatalomnak talpra állnia és erős hadsereget létrehoznia.
Forrás: Múlt-kor
