Ma Nagy-Britannia és pár brit nemzetközösségi ország egyedülálló abban, hogy a közlekedésben balra tartanak. Nem volt ez mindig így. Európa jó része követte a bal oldali közlekedést, köztük Magyarország is. Ezek a náci Németország erőteljes nyomására tértek át a jobb oldali közlekedésre.
1938. szeptember 19-től Ausztria, 1939 május 1-től pedig a Cseh-Morva Protektorátus és a Szlovák Köztársaság tért át az új, német mintájú forgalmi rendre. Magyarország ezt épp 70 éve, 1941 július –án és 9-én vezette be. Az 187000/1941. BM-rendelet két lépcsőben rendelte ugyanis el a változást. Előbb a vidéki területek, majd Budapest és az agglomeráció váltott - papíron. Ez után már az államhatáron is ki volt írva (németül és olaszul is), hogy „Jobbra hajts!”
Az új közlekedést rádióban is előre propagálták, az iskolásoknak külön órákon verték a fejébe a megcserélődő közlekedési oldalakat. A forgalomirányításra a próbaidős rendőröket is igénybe vették, sőt, az átmeneti időszakban 40 km/órás sebességkorlátozás volt érvényben, kereszteződések és iskolák közelében 6 km/órával volt szabad „száguldozni”. Ennek ellenére nem sikerült megúszni halálos balesetek nélkül a teljes váltást…Még annak ellenére sem, hogy gumihiány és benzinkorlátozás miatt elég gyér forgalommal kellett számolni.
Bár a váltás hivatalosan júliusban történt, a tényleges és végleges átállásra november 9-ig várni kellett. Így is rohammunkában, egyetlen éjszaka alatt alakították át a BSzKRT buszait, a jobb oldalukba ajtókat kellett vágni és lépcsőket beépíteni. Járdaszigetek, megállók tömegét kellett áthelyezni vagy megszüntetni. Ennek költsége csak Budapesten elérte a 900.000 pengőt.
Magyarország Európában utolsó előttiként tért át ezzel a jobb oldali közlekedési rendre.
Írta: dr. Bársony Atilla (Atiraptor)
Forrás: Népszabadság, 2011. november 9.
Támogass bennünket!
Anyagi eszközeink nincsenek, ezek hiányában viszont hosszabb távon leküzdhetetlen nehézségbe ütközik e bázis fennmaradása. Honlapunk nonprofit, csapatunk tagjai puszta elhivatottságból teszik, amit tesznek. Ezért kérjük: akinek fontos e felület fennmaradása, e közösség további munkája, és üzenetünk eljuttatása minél szélesebb körbe, támogasson bennünket. Részletek
Minden családban keringenek történetek arról, mit is tett, vagy élt át egy rokon a II. világháborúban. Sokáig erről még beszélni sem volt ildomos, ám sok családban még ma is élnek azok az emberek, akik átélték a történelem egyik legnagyobb háborúját. Az ő történeteiket szeretnénk most megosztani, hogy azok is hallathassák a hangjukat, akik eddig nem tehették, vagy ma már nincsenek köztünk.
Az évek során igyekeztünk minél több - a világháborúhoz kapcsolódó - múzeumba, hadiparkba, haditechnikai bemutatóra és egyéb helyszínre eljutni. A gyűjteményünket olvasóink beküldött képeivel remélhetőleg tovább sikerül folyamatosan bővítenünk.
Hideg kő és/vagy fém mementói a múlt eseményeinek, a múlt embereinek és tetteiknek. Hidegek - mégis élnek. Naponta elmegyünk mellettük, mégis ritkán állunk meg, olvasunk el néhány nevet, és hajtunk fejet.