Mivel ezt a cikket elsősorban azért írtam, hogy ismertessem e két nehéz páncélvadász-osztály történetét, ezért nem írnék most felesleges műszaki ismertetőt a Jagdtigerről. Ha valaki esetleg nem ismerné ezt a harcjárművet, akkor az feltétlenül nézze meg ezt az összefoglaló videót:
Összesen 85 darab Jagdtigert gyártottak 1944 júliusától 1945 áprilisáig a megrendelt 150 darabból. A Jagdtigereket a Nibelungenwerke St. Valentin-i üzemében, illetve a Steyr-Daimler-Puch gyárban szerelték össze, és az osztrák Dollersheimban tesztelték. Az elkészült Jagdtigerek száma megfelelt arra, hogy két nehéz páncélvadász-osztályba szervezzék őket.
A 653. nehéz páncélvadász-osztály
Októberben az egységet a lengyelországi 17. Hadsereghez vezényelték, ekkor kapott a harmadik század is néhány Jagdtigert. Az egység még novemberben is csupán 12 Vadásztigrissel rendelkezett, ám hónap végéig ez további hattal bővült.
„Amikor a rohamlövegeink beállítását, átvételét végeztük Sennelagerben, rögtön meg tapasztaltuk a jármű hiányosságait. A 82 tonnás tömege ellenére a Jagdtigerünk egyszerűen nem azt tette, amit szerettünk volna. Csupán a páncélzat volt kielégítő, a jármű mozgékonysága sok kívánnivalót hagyott maga után. Ráadásul ez egy rohamlöveg volt. Nem volt forgatható tornya, csupán egy zárt páncéltest. Minden jelentősebb oldal-irányzáshoz az egész járművet kellett mozgatni. Emiatt a kormány- és a sebességváltómű elég hamar lerobbant. Egy ilyen monstrum megalkotása a háború végső napjaiban teljesen értelmetlen volt."
Nagyításhoz kattints a képre.
Március elején az osztályt teljesen feltöltötték, és március 11-ére elérte harcértékének maximumát - készen állt a harcra. 1945. március 15-én a Szövetségesek erőteljes légi- és tüzérégi előkészítés után támadást intéztek a német vonalak ellen. A támadás kivédésére az osztályt ellentámadás végrehajtására vezényelték. A Jagdtigerek hatalmas pusztítást vittek végbe az ellenség soraiban, miközben ők maguk is súlyos veszteségeket szenvedtek. A csata végén 21 nehéz páncélvadászt kellett visszavontatni a saját vonalak mögé. A hónap végén bebizonyosodott, hogy a 12,8 cm PaK 44-es képes a Szövetségesek páncélosait 4000 méternél is nagyobb távolságról megsemmisíteni. A Vadásztigriseknek egész Sherman-oszlopokat sikerült kilőni, amíg azok pánikszerűen kerestek menekülést. De miután P-47 Thunderbolt vadászbombázók tűntek fel az égen, a vadászpáncélosok kénytelenek voltak visszavonulni. A repülőgépek 5 vadászpáncélost kilőttek, ebből 4 teljesen megsemmisült.
április 1-re már csak 24 Jagdtigere maradt az osztálynak. Kilenc nappal később már csak 17, április 26-án pedig már csak egyetlen bevethető páncélvadásszal rendelkezett a s.Pz.Jäg.Abt. 653, illetve további 14 várt javításra. Májusban az osztály Ausztriába vonul vissza, hogy elérje a Nibelungenwerke gyárat. A visszavonulás során 10 Jagdtigert kénytelenek felrobbantani meghibásodások miatt. A gyár terültére érkezve 8, a gyártósoron várakozó Vadásztigrist robbantanak fel, mivel azok nem rendelkeztek semmiféle optikai eszközzel - bevethetetlenek voltak. Az osztály megmaradt Jagdtigerei a gyár környékén tüzelőállást felvéve védelmezték "szülőházukat" a háború utolsó napjaiban. Az osztály május 7-én adja meg magát.
Az 512. nehéz páncélvadász-osztály
A másik Jagdtigerekkel harcoló alakulat az 512. nehéz páncélvadász-osztály (schwere Panzerjäger-Abteilung 512) volt. Ez az osztály nem rendelkezett annyi páncélvadásszal, mint a 653-as, és a róla szóló források is sokkal ködösebbek, de mindenképpen megérdemli, hogy szó essék róla. Az 512. nehéz páncélvadász-osztály két századból állt (az 1. század parancsnoka Albert Ernst, a 2-iké pedig Otto Carius), az osztály parancsnoka Scherf őrnagy volt. majd az anyaország védelmében mind a keleti, mind a nyugati hadszíntéren.
Az osztály története 1945 januárjában kezdődött, ám az első 5 Jagdtiger csak január 30-án került az egység állományába. Ezt követően folyamatosan érkeztek a vadászpáncélosok az alakulathoz, azonban a gyártás akadozása miatt (1945 januárjában 10, februárban 13, márciusban 3, áprilisban 7, májusban csupán 4 Jagdtiger készült) sosem tudták teljesen feltölteni. A hiányzó járműveket jobb híján StuG III Ausf. G és Pz.Kpfw. IV páncélosokkal pótolták.
Februárban az alakulathoz újabb 6 nehéz vadászpáncélos érkezett. Márciusban még mindig csak az első század volt bevethető állapotban, a második ill. a harmadik kiképzés alatt állt. Az osztály legénysége nagyrészt harckocsi nélkül maradt harckocsizókból állt, akik igencsak kellemetlenül érezték magukat a torony nélküli, nehezen mozgó monstrumban ülve. A nehézségek és a háború nyilvánvalóan közelgő vége igen rossz hatással volt a Jagdtigerek személyzetére.
Április folyamán az egység heves harcokban vett részt. Április 9-én az első század négy Panzerjäger Tiger Ausf. B-je, négy StuG III Ausf. G-asa és három Pz.Kpfw. IV-ese beásott, álcázott állásaikból rajtaütöttek egy Szövetséges járműoszlopon. Sikeresen megsemmisítettek 11 harckocsit és mintegy 30 páncélozatlan járművet. Némelyik harckocsit 4000 méterről érte a halálos találat. A páncélvadász-osztály első százada mindössze egy Jagdtigert vesztett az akció során egy P-47-es vadászbombázónak "köszönhetően". A század még 5 Sherman harckocsit lőtt ki, mielőtt Iserlohnban letette a fegyvert. A második század április 15-én, harc nélkül letette a fegyvert iserlohni Schiller téren. Videó a fegyverletételről:
A Jagdtigereken kívül mindkét s.Pz.Jäg.Abt. rendelkezett Bergepanther-ekkel, Sd.Kfz. 9-es vontatókkal, Flakpanzer-ekkel, lövegekkel, teherautókkal.
A háborút mindössze 3 Jagdtiger élte túl, ezek az Egyesült Királyságban (Bovington), az Egyesült Államokban (Aberdeen), Oroszországban (Kubinka) találhatók.
Végszó
Harcászati szempontból a Jagdtiger rendkívül súlyos és majdhogynem mozgásképtelen járműnek számított. Ezek a hátrányok azonban nem jelentettek komoly problémát, mivel a németek a háború utolsó évében amúgy is védekezésre kényszerültek. A Jagdtigert leginkább rögzített, védekező tüzelőállásként lehetett használni. Általában fedezék mögé vagy beépített területekre állították, ahonnan félelmetes, 128 mm-es lövege komoly károkat tudott okozni a szövetségesek előretörő harckocsijaiban. Az a néhány Jagdtiger, amelyet a II. világháború utolsó hat hónapjában irányítottak a frontra, rendkívül hatékony segítséget jelentett a védekezőharcokban, amelyeket a Reich területére lassan visszavonuló német hadsereg vívott.
Források:
http://people.inf.elte.hu/
http://www.achtungpanzer.com/
http://www.lexikon-der-wehrmacht.de
www.thirdreichruins.com
www.ordersofbattle.darkscape.net
http://panzerkeil.dre.hu/
Dr. S. Hart & Dr. R. Hart - German Tanks of World War II
http://www.wikipedia.org/
http://commons.wikimedia.org/wiki/Main_Page
http://www.youtube.com/
Írta: Németh András Tamás (Bazooka Joe)
