„Az ember három módon érheti el célját: tervezéssel, munkával és imával." - George Patton

Második világháború

patreon reklamTámogass bennünket!
Anyagi eszközeink nincsenek, ezek hiányában viszont hosszabb távon leküzdhetetlen nehézségbe ütközik e bázis fennmaradása. Honlapunk nonprofit, csapatunk tagjai puszta elhivatottságból teszik, amit tesznek. Ezért kérjük: akinek fontos e felület fennmaradása, e közösség további munkája, és üzenetünk eljuttatása minél szélesebb körbe, támogasson bennünket. 

A 653. és 512. nehéz páncélvadász-osztályok története (1944 - 1945)

Mivel ezt a cikket elsősorban azért írtam, hogy ismertessem e két nehéz páncélvadász-osztály történetét, ezért nem írnék most felesleges műszaki ismertetőt a Jagdtigerről. Ha valaki esetleg nem ismerné ezt a harcjárművet, akkor az feltétlenül nézze meg ezt az összefoglaló videót:

Összesen 85 darab Jagdtigert gyártottak 1944 júliusától 1945 áprilisáig a megrendelt 150 darabból. A Jagdtigereket a Nibelungenwerke St. Valentin-i üzemében, illetve a Steyr-Daimler-Puch gyárban szerelték össze, és az osztrák Dollersheimban tesztelték. Az elkészült Jagdtigerek száma megfelelt arra, hogy két nehéz páncélvadász-osztályba szervezzék őket.

A 653. nehéz páncélvadász-osztály

Az első egység, amelyet a Jagdtigerekkel fegyvereztek fel, a 653. nehéz páncélvadász-osztály (schwere Panzerjäger-Abteilung 653) volt. Az új páncélosokat az elvesztett Elefant-ok pótlásaként kapták. A kiképzést követően 1944 szeptemberében kapták meg az új nehéz vadászpáncélosaikat. Ekkor az alakulat még rendelkezett a néhány Elefanttal, amelyek így az alakulat második századát alkották, míg az első századot teljes egészében átfegyverezték.
2

Októberben az egységet a lengyelországi 17. Hadsereghez vezényelték, ekkor kapott a harmadik század is néhány Jagdtigert. Az egység még novemberben is csupán 12 Vadásztigrissel rendelkezett, ám hónap végéig ez további hattal bővült.

Az új járműveket az ardenneki offenzívában is be kívánták vetni, ezért 1944 decemberében 16 Jagdtigert irányítottak a térségbe. Mindazonáltal semmi bizonyíték arra, hogy ezek a páncélosok részt vettek volna a hadműveletben. Ennek legvalószínűbb oka a logisztikai problémák, vagyis az üzemanyaghiány valamint a rossz időjárási körülmények, melyek nem kedveztek a jármű amúgy is csapnivaló mozgékonyságának. A 16 vadászpáncélos végül is az 1945. december 31-én megindított Nordwind hadműveletben került bevetésre a 17. „Götz von Berlichingen" SS-páncélgránátos-hadosztály részeként a Saar-vidéken. 1945 januárjában az osztály második századát is Jagdtigerekkel fegyverezték fel. A Nordwind hadművelet kezdetekor a s.Pz.Jäg.Abt. 653 még mindig úton volt a térségbe. Megérkezésüket követően a 17. SS-páncélgránátos-hadosztály egységeivel vállvetve a Maginot vonal erődítéseit támadta. Az első Jagdtiger itt került veszteséglistára, 1945. január 9-én Bazooka találat következtében. A Vadásztigrisek bevethetősége igencsak alacsony volt az állandó meghibásodások következtében. Erről a híres harckocsizó ász, Otto Carius is beszámol, akit harckocsik híján ültettek vadászpáncélosba a háború utolsó hónapjaiban:

„Amikor a rohamlövegeink beállítását, átvételét végeztük Sennelagerben, rögtön meg tapasztaltuk a jármű hiányosságait. A 82 tonnás tömege ellenére a Jagdtigerünk egyszerűen nem azt tette, amit szerettünk volna. Csupán a páncélzat volt kielégítő, a jármű mozgékonysága sok kívánnivalót hagyott maga után. Ráadásul ez egy rohamlöveg volt. Nem volt forgatható tornya, csupán egy zárt páncéltest. Minden jelentősebb oldal-irányzáshoz az egész járművet kellett mozgatni. Emiatt a kormány- és a sebességváltómű elég hamar lerobbant. Egy ilyen monstrum megalkotása a háború végső napjaiban teljesen értelmetlen volt."

500 398
Nagyításhoz kattints a képre.
Számos meghibásodás vagy üzemanyaghiány miatt hátrahagyott Jagdtiger került többé-kevésbé érintetlenül a Szövetségesek kezére.
 
Január közepén a harmadik század Jagdtigerjei még mindig a Maginot-vonalnál küzdöttek a XXXIX. páncéloshadtest parancsnoksága alatt. Február elején a nehéz páncélvadász-osztály összesen 41 Jagdtigerrel rendelkezett, amelyből 19 volt javítás alatt és 22 volt bevethető állapotban. Február 18-án a hagenaui erdőségbe rendelték, ahol különös feladatot kapott: önjáró tüzérségként Vadásztigriseivel közvetett tűztámogatást kellett biztosítania mintegy 20 km-es távolságra. Február második felét a Vadásztigrisek szétszórtan, álcázott lövegállásokban töltötték a Szövetségesek támadását várva.

Március elején az osztályt teljesen feltöltötték, és március 11-ére elérte harcértékének maximumát - készen állt a harcra. 1945. március 15-én a Szövetségesek erőteljes légi- és tüzérégi előkészítés után támadást intéztek a német vonalak ellen. A támadás kivédésére az osztályt ellentámadás végrehajtására vezényelték. A Jagdtigerek hatalmas pusztítást vittek végbe az ellenség soraiban, miközben ők maguk is súlyos veszteségeket szenvedtek. A csata végén 21 nehéz páncélvadászt kellett visszavontatni a saját vonalak mögé. A hónap végén bebizonyosodott, hogy a 12,8 cm PaK 44-es képes a Szövetségesek páncélosait 4000 méternél is nagyobb távolságról megsemmisíteni. A Vadásztigriseknek egész Sherman-oszlopokat sikerült kilőni, amíg azok pánikszerűen kerestek menekülést. De miután P-47 Thunderbolt vadászbombázók tűntek fel az égen, a vadászpáncélosok kénytelenek voltak visszavonulni. A repülőgépek 5 vadászpáncélost kilőttek, ebből 4 teljesen megsemmisült.

7
Az alakulatot (s.Pz.Jäg.Abt. 653) kivonták a frontvonalból a további veszteségek elkerülése végett. Az osztály harcolva vonult vissza miközben további veszteségeket szenvedett. Neustadt közelében a három Jagdtiger veszteség nélkül kilőtt huszonöt (!) M10 páncélvadászt és Sherman harckocsit.

április 1-re már csak 24 Jagdtigere maradt az osztálynak. Kilenc nappal később már csak 17, április 26-án pedig már csak egyetlen bevethető páncélvadásszal rendelkezett a s.Pz.Jäg.Abt. 653, illetve további 14 várt javításra. Májusban az osztály Ausztriába vonul vissza, hogy elérje a Nibelungenwerke gyárat. A visszavonulás során 10 Jagdtigert kénytelenek felrobbantani meghibásodások miatt. A gyár terültére érkezve 8, a gyártósoron várakozó Vadásztigrist robbantanak fel, mivel azok nem rendelkeztek semmiféle optikai eszközzel - bevethetetlenek voltak. Az osztály megmaradt Jagdtigerei a gyár környékén tüzelőállást felvéve védelmezték "szülőházukat" a háború utolsó napjaiban. Az osztály május 7-én adja meg magát.

4

Az 512. nehéz páncélvadász-osztály

A másik Jagdtigerekkel harcoló alakulat az 512. nehéz páncélvadász-osztály (schwere Panzerjäger-Abteilung 512) volt. Ez az osztály nem rendelkezett annyi páncélvadásszal, mint a 653-as, és a róla szóló források is sokkal ködösebbek, de mindenképpen megérdemli, hogy szó essék róla. Az 512. nehéz páncélvadász-osztály két századból állt (az 1. század parancsnoka Albert Ernst, a 2-iké pedig Otto Carius), az osztály parancsnoka Scherf őrnagy volt. majd az anyaország védelmében mind a keleti, mind a nyugati hadszíntéren.
Az osztály története 1945 januárjában kezdődött, ám az első 5 Jagdtiger csak január 30-án került az egység állományába. Ezt követően folyamatosan érkeztek a vadászpáncélosok az alakulathoz, azonban a gyártás akadozása miatt (1945 januárjában 10, februárban 13, márciusban 3, áprilisban 7, májusban csupán 4 Jagdtiger készült) sosem tudták teljesen feltölteni. A hiányzó járműveket jobb híján StuG III Ausf. G és Pz.Kpfw. IV páncélosokkal pótolták.
Februárban az alakulathoz újabb 6 nehéz vadászpáncélos érkezett. Márciusban még mindig csak az első század volt bevethető állapotban, a második ill. a harmadik kiképzés alatt állt. Az osztály legénysége nagyrészt harckocsi nélkül maradt harckocsizókból állt, akik igencsak kellemetlenül érezték magukat a torony nélküli, nehezen mozgó monstrumban ülve. A nehézségek és a háború nyilvánvalóan közelgő vége igen rossz hatással volt a Jagdtigerek személyzetére.

1945 márciusában 2 nehéz vadászpáncélost vesztettek azért, mert a személyzet "bepánikolt" és elmenekült. Március folyamán az 512. nehéz páncélvadász-osztály részei részt vettek az 1945-ös Frühlingserwachen (Tavaszi ébredés) hadműveletben az egységnek számos lehetősége lett volna a harcra, azonban a gyenge morál, és a páncélosok alacsony száma miatt nem erőltették az ütközeteket. Az "üss és fuss" taktikát alkalmazva azért értek el sikereket is. A hónap során 2 Shermant kilőttek, miközben 4 Jagdtigert vesztettek műszaki okokból. Március végén az egység 4 StuG III Ausf. G-ast és 4 Pz.Kpfw. IV-est kapott veszteségeinek pótlására. Ezt követően Model tábornok támogatására Unna térségébe vezényelték az egységet mind a 3 századával együtt. A harmadik század Paderborn térségében sikeresen feltartóztatta a Szövetségeseket egy időre, azonban nem sokkal később felmorzsolódtak.

8

Április folyamán az egység heves harcokban vett részt. Április 9-én az első század négy Panzerjäger Tiger Ausf. B-je, négy StuG III Ausf. G-asa és három Pz.Kpfw. IV-ese beásott, álcázott állásaikból rajtaütöttek egy Szövetséges járműoszlopon. Sikeresen megsemmisítettek 11 harckocsit és mintegy 30 páncélozatlan járművet. Némelyik harckocsit 4000 méterről érte a halálos találat. A páncélvadász-osztály első százada mindössze egy Jagdtigert vesztett az akció során egy P-47-es vadászbombázónak "köszönhetően". A század még 5 Sherman harckocsit lőtt ki, mielőtt Iserlohnban letette a fegyvert. A második század április 15-én, harc nélkül letette a fegyvert iserlohni Schiller téren. Videó a fegyverletételről:

A Jagdtigereken kívül mindkét s.Pz.Jäg.Abt. rendelkezett Bergepanther-ekkel, Sd.Kfz. 9-es vontatókkal, Flakpanzer-ekkel, lövegekkel, teherautókkal.

A fent említett két páncélvadász-osztály mellett feltehetőleg más egységek is kaptak néhány Vadásztigrist. Az erről szóló források azonban igencsak hiányosak, ködösek. A rendelkezésre álló dokumentumok azonban arra utalnak, hogy mind a s.Pz.Abt. 510, illetve a s.SS-Pz.Abt. 501 is kapott egy-egy Jagdtigert. Ez azonban messze nem bizonyos. A Jagdtiger kétségkívül egy hatásos védekező fegyver volt, amely elrettentette ellenfeleit. Mindezek ellenére ez erőforrások elfecsérlését jelentette, amiből sokkal nagyobb mennyiségű és hatékonyabb fegyverzetet lehetett volna előállítani (pl. Tiger II; Jagdpanther). A rendkívül alacsony legyártott mennyiség miatt gyakorlatilag semmilyen befolyással nem voltak a háború kimenetelére. A kiemelkedő tűzerő és páncélvédettség nyújtott előnyöket nagymértékben rontotta a csapnivaló mozgékonyság és a megbízhatatlanság - a Jagdtigerek veszteségeinek jelentős részét a műszaki meghibásodások okozták.

A háborút mindössze 3 Jagdtiger élte túl, ezek az Egyesült Királyságban (Bovington), az Egyesült Államokban (Aberdeen), Oroszországban (Kubinka) találhatók.

5

Végszó

Harcászati szempontból a Jagdtiger rendkívül súlyos és majdhogynem mozgásképtelen járműnek számított. Ezek a hátrányok azonban nem jelentettek komoly problémát, mivel a németek a háború utolsó évében amúgy is védekezésre kényszerültek. A Jagdtigert leginkább rögzített, védekező tüzelőállásként lehetett használni. Általában fedezék mögé vagy beépített területekre állították, ahonnan félelmetes, 128 mm-es lövege komoly károkat tudott okozni a szövetségesek előretörő harckocsijaiban. Az a néhány Jagdtiger, amelyet a II. világháború utolsó hat hónapjában irányítottak a frontra, rendkívül hatékony segítséget jelentett a védekezőharcokban, amelyeket a Reich területére lassan visszavonuló német hadsereg vívott.

Források:

http://people.inf.elte.hu/
http://www.achtungpanzer.com/
http://www.lexikon-der-wehrmacht.de
www.thirdreichruins.com
www.ordersofbattle.darkscape.net
http://panzerkeil.dre.hu/
Dr. S. Hart & Dr. R. Hart - German Tanks of World War II
http://www.wikipedia.org/
http://commons.wikimedia.org/wiki/Main_Page
http://www.youtube.com/

Írta: Németh András Tamás (Bazooka Joe)

Hirdetés

További cikkek

A
A 25. órában vagyunk!

Minden családban keringenek történetek arról, mit is tett, vagy élt át egy rokon a II. világháborúban. Sokáig erről még beszélni sem volt ildomos, ám sok családban még ma is élnek azok az emberek, akik átélték a történelem egyik legnagyobb háborúját. Az ő történeteiket szeretnénk most megosztani, hogy azok is hallathassák a hangjukat, akik eddig nem tehették, vagy ma már nincsenek köztünk.

Bővebben
Látogatásaink

Az évek során igyekeztünk minél több - a világháborúhoz kapcsolódó - múzeumba, hadiparkba, haditechnikai bemutatóra és egyéb helyszínre eljutni. A gyűjteményünket olvasóink beküldött képeivel remélhetőleg tovább sikerül folyamatosan bővítenünk.

Tovább
Emlékművek

Hideg kő és/vagy fém mementói a múlt eseményeinek, a múlt embereinek és tetteiknek. Hidegek - mégis élnek. Naponta elmegyünk mellettük, mégis ritkán állunk meg, olvasunk el néhány nevet, és hajtunk fejet.

Tovább