A Kezdetek
Himmler 1943 szeptemberében a Tölgyfa Hadművelet után fel akart állítani egy SS Ejtőernyős zászlóaljat, miután a Mussolini kiszabadítását célul kitűző hadműveletben SS Ejtőernyősök is részt vettek. Az 1943 szeptember 12.-én induló hadműveletben egy légi rajtaütéssel akarták elfoglalnia Gran Sassónál lévő Campo Imperatore Hotelt amiben a Duce-t tartották fogva. A hadműveletet maga Kurt Student dolgozta ki és Otto Skorzeny vitte véghez. A rajtaütés alatt egy német SS ejtőernyősökből álló csoport, akik vitorlázógéppel megközelítették a hotelt kiszabadították Benito Mussolinit anélkül, hogy akár egyetlen lövés is eldördült volna.
Az 500. SS Ejtőernyős Zászlóalj Megszületése
1943
októberében a Führer parancsára felállítottak egy SS Ejtőernyős
alakulatot.(Ezt az egységet önkéntesekből, és SS rabokból hozták létre
akik megszegték a szabályzatot: úgymint őrszolgálat közben elaludtak,
vagy nem engedelmeskedtek egy parancsnak satöbbiâ026 továbbá az olyan
emberek is ide kerültek az SS soraiból akiket gyilkosságon, lopáson,
vagy nemi erőszakon kaptak. Ám azok akik jelentkeztek ebbe a
zászlóaljba lezárhatták múltjukat és így (valamelyest) jóvátehették
bűneiket. A zászlóalj az 500. számjelzést kapta. A zászlóalj SS
Sturmbannführer Herbert Gilhofer irányítása alatt ejtőernyős
gyakorlóugrásokat hajtott végre Kralyevo-ban egy jugoszláviai
ejtőernyős iskolában 1943 novemberében. A kiképzésük Magyarországon ért
véget kora 1944-ben. 1944 februárjában a zászlóalj megkapta első éles
küldetését ami ugyan nem ejtőernyős ugrás volt, sokkal inkább egy anti
partizán akció Jugoszláviában. Vagyis partizánokat kutattak fel és
lőttek agyon. Ezután újabb parancsot kaptak, hogy készüljenek fel egy
új, légi úton végrehajtott bevetésre. A zászlóalj irányítását átadták SS Hauptsturmführer Kurt Rybka-nak.
Rajtaütés Tito Főhadiszállásán
A zászlóalj küldetése (aminek a Rösselsprung 013
Lóugrás
fedőnevet adták) az volt, hogy elfogja Tito-t partizán főhadiszállásán a Drvar városát körülvevő hegyekben Boszniában. Továbbá parancsot kaptak még arra, hogy fogjanak el minden szövetséges összekötő tisztet. Repülők hiányában az ejtőernyősöket két hullámban tudták csak ledobni: reggel 7 illetve még aznap délben. Az akcióban továbbá részt vett mint kisegítő alakulat a 7. SS Hadosztály â01EPrinz Eugenâ01D is akiknek Drvar városát kellett körülzárniuk. 1944. május 25.-én délelőtt 7 órakor (Tito születésnapján), Rybka és emberei kiugrottak a repülőgépekből Drvar városa fölött. Nem találkoztak ellenállással és perceken belül biztosították a leszállózónájukat. Ezután következett a vitorlázógépek támadása 320 emberrel akiket 6 csoportra osztottak be mivel különböző célpontokat kellett elfoglalniuk. Ilyen csoportok voltak: a Panther (elfogni Titót), a Griefer (brit katonai küldetés), a Sturmer (szovjet katonai küldetés), a Draufganger (hírszerzőcsoport) és Beisser (rádióállomás). Rybka csatlakozott a Panther csoporthoz akiknek 6 vitorlázórepülője a célon szállt le de kemény ellenállással találta magát szembe mivel Tito emberei a hegyoldalból tüzeltek rájuk. Rybka jelzett a városban lévő embereinek, hogy együttes erővel be tudják venni a hegyen lévő erődöt. Mialatt kemény harcok árán méterről méterre törtek előre, addigra már Tito és kísérete vasúton a part irányába elmenekültek. Délben (ahogyan eltervezték) a második ejtőernyős hullám is megérkezett ám súlyos veszteségeket szenvedtek a leugrási zónában rájuk támadó partizánok géppuskáitól. Ennek ellenére többé-kevésbé sikerült az első és a második hullámban leérkezett ejtőernyősöknek csatlakozniuk egymáshoz, hogy így együttes erővel megpróbáljanak még egy rohamot indítani az erőd bevételére. Ám késő délutánra Rybka belátta, hogy pozíciója tarthatatlan, ezért parancsot adott embereinek, hogy vonuljanak vissza Drvar városának legjobban védhető pontjához, a temetőhöz. A május 25.-i és 26.-i estéken a partizánok folyamatosan támadták az ejtőernyősöket akik emiatt borzasztóan kimerültek, sokuk megsebesült (köztük maga a parancsnok Rybka is). Szerencséjükre azonban hajnalra a 7. SS Hadosztálynak sikerült utat törnie a bekerített SS ejtőernyősökhöz, s így megmentenie őket a teljes pusztulástól.
A Rajtaütés után
A csata után a majdnem 1000 bevetett SS ejtőernyősből már csak 200-an nem sebesültek meg. Ám a túlélők nem sok pihenést kaptak ugyanis újra bevetették őket egy újabb anti partizán akcióban Jugoszlávia más területén. 1944 júniusának kezdetén az 500 SS Ejtőernyős Zászlóalj miután új parancsnokot kapott SS Hauptsturmführer Siegfried Milius személyében visszavonták pihenni, illetve feltölteni. Június végére a zászlóaljat légi úton átvezényelték a K-i frontra Litvániába. 1944. július 10.-én a zászlóaljat és a Großdeutschland Hadosztály egyik ezredét utasították, hogy mentsék fel a Vilnius-ban csapdába esett német egységeket. Ez az egyesített harccsoport kivédett egy Szovjet páncélos támadást a városban és két hétig feltartóztatta az Oroszok előrenyomulását, lehetővé téve így a sebesültek evakuálását. A zászlóaljat végül visszavonták, hogy egy másik szektort védjen. A harcok után a megtizedelődött zászlóalj már csak 90 embert számlált. Ezek után mint egy tűzoltó brigádot mindig az É-i területek legkritikusabb pontjain vetették be. A nagy veszteségek ellenére a zászlóalj a következő hónapokban folyamatosan harcolt, hogy megállítsa az Orosz offenzívát.
Budapest
Az 500. zászlóalj bizonyos egységeit bevetették az 1944 októberében lezajlott Panzerfaust Akcióban
is. Ekkor újból Otto Skorzeny parancsnoksága alatt meg kellett akadályozniuk Magyarország esetleges kiugrását a II. Világháborúból. Ehhez az akcióhoz a Wehrmacht 503. nehézpáncélos zászlóalja az ejtőernyősöknek 4 Tiger II-t bocsátott a rendelkezésére amikkel akadály nélkül át tudtak törni a Budai Várba, hogy aztán elfoghassák Horthy Miklóst. A Magyar helyőrség tehetetlen volt velük szemben, így a kiugrást sikerült megakadályozniuk ám Horthy-t nem sikerült Skorzeny-nek elfognia, mivel ő már korábban elmenekült a várbeli rezidenciájából és egy másik SS tisztnek adta meg magát. 1944 októberének végére a zászlóaljat kivonták a frontról és az ausztriai Deutsch-Wagram-ba szállították, ahol a megmaradt túlélőket beolvasztották az újonnan megalakult 600. SS Ejtőernyős Zászlóaljba.
Az Újonnan Létrehozott 600. SS Ejtőernyős Zászlóalj
Az új zászlóaljat 1944. november 9.-én felvonultatták Neu-Strelitz-ben. Legközelebb az Ardenneki Offenzívában találkozhatunk velük újra amikor is 2 százada az Otto Skorzeny által vezetett 150. Páncélos Dandár részeként harcolt. Miután a támadás kudarcba fulladt a zászlóalj maradékát átszállították az Odera folyó K-i partjára, hogy segítsen feltartóztatni az Orosz erők támadását. A zászlóalj 1945. április 1.-ig tartotta állásait a folyónál, amikor a nagy Orosz nyomás alatt még éppen hogy ki tudott csúszni a bekerítés alól . A kimerült zászlóalj ezután ismét mint egy tűzoltóbrigád tovább folytatta a harcot a Berlintől K-re lévő területeken, majd 1945. áprilisának végén ő biztosította az utóvédet az Odera folyótól visszahúzódó Német erőknek. Ahogy a Háború a végéhez közeledett a 600. SS Ejtőernyős Zászlóaljat sok utóvédharcának egyikében zárták körül véglegesen Észak-Németországban. 18 hónapos létezése alatt a vitézen harcoló zászlóalj végül megadta magát az amerikai erőknek 1945 májusának elején.
A szöveg forrásai:
http://www.ssfallschirmjager.com
http://www.wikipedia.org
A képek forrásai:
http://www.ssfallschirmjager.com
http://www.the-american-interest.com/ai2/article.cfm?Id=323&MId=15
Írta: Németh András Tamás (Bazooka Joe)
