„Embertartalékaink kiapadhatatlanok!" - Joszif Sztálin

Második világháború

Pályázati értékelés

Felhívásunk célja elsősorban az volt, hogy a tőlünk korban egyre távolodó II. világháború magyar vonatkozású eseményeit, lehetőleg a még környezetünkben élő kortársak megszólaltatásával felidézzük. Szerettük volna főként a fiatal generációt rávenni arra, hogy ragadják meg azt a lassan elmúló lehetőséget, hogy az akkori események szemtanúit, túlélőit közvetlenül megkérdezhetik arról, hogy emlékeznek a háborúra, miként élték meg azokat az éveket. Kíváncsian és izgatottan vártuk tehát, hogy milyen írások születnek e témában és nagy örömünkre szolgált, ahogy az idő haladtával egyre sokszínűbbé és erősebbé vált a mezőny. A pályázat határidejének lejártáig összesen húsz dolgozat érkezett be hozzánk. Ez alkalommal is, újból szeretnénk kifejezni mindenki felé a nagyra becsülésünket, aki munkájában megörökítette azokat a háborús történeteket és emlékeket, amelyek ilyen módon megmenekültek a feledésbe merüléstől.

A legtöbb pályázó jó érzékkel ragadta meg a feladatot és személyes környezetéből választott témát magának. Lakóhelyükön, rokoni, ismeretségi körükben láttak neki a kutatásnak. Ez a személyes kötődésből fakadó érdeklődés érzékelhetően motiválttá tette az írókat a munkájukban és ez az érdeklődés bennünket, olvasókat is magával ragadott.  Nagyszülők, dédapák, néhai iskolatársak, távoli ismerősök történeteit ismerhettük meg, régi emlékek, családi ereklyék fényképei bukkantak elő. A történelem személytelen lapjai élettel teltek meg, ahogy a városainkban, településeinken lezajlott események a tanúk beszámolói alapján felelevenedtek. Budapest, Esztergom, Hódmezővásárhely, Kassa, Debrecen, Sátoraljaújhely, Tata... csak hogy néhány helységet említsünk, de pályázóink írásai elkalauzolnak a székelyföldi Szászfenesre is egy laktanyába, vagy Ördögkútra, ahol a helyi templomból adtak le lövéseket a bevonuló katonákra, de gondolatban eljutottunk a felvidéki kis faluba Pallóra, vagy végigkísérhettünk egy családot, amelynek története a Hajdú-Bihar megyei Nagyrábétól egészen az oroszországi Oranki faluig ível.  Megismerkedhettünk a Sátoraljaújhelyi Törvényszéki Fogházban történt börtönlázadás eseményeivel, a Konrad-hadművelet részleteivel. Egyik írás Kovács Sándor tizedesnek állít emléket, másikban Rácz Mihály holokauszt túlélő visszaemlékezéseiről olvashatunk. Volt, aki dédapja katona múltjának bemutatása mellett részletesen ismertette a korabeli hadseregben használatos ruházatot, felszereléseket, a katonák életét meghatározó szabályokat és a laktanyákban uralkodó körülményeket is.  Hosszasan sorolhatnánk még a különleges, izgalmasabbnál-izgalmasabb témákat, történeteket, de talán ennyi is elegendő ahhoz, hogy kedvet csináljuk e munkák elolvasásához, hiszen a legjobban sikerült pályázatokat hamarosan honlapunkon is publikálni fogjuk.

Sajnos, ami a dolgozatok formai, terjedelmi, stiláris követelményeit illeti, már lényegesen kevesebb okunk van az elégedettségre. Az elfogadhatónál sokkal több nyelvtani, helyesírási hibával, nem egyszer zavaros, magyartalan, értelmezhetetlen mondatszerkezetekkel találtuk szembe magunkat. Gyakori hiányosság volt a bevezetés, illetve befejezés elhagyása, a választott téma felépítetlen ábrázolása. Az írások küllemén esetenként sokat rontott a tagolatlanság és az olyan szerkesztési segédletek mellőzése, mint például a sorkizárás. Nagy örömünkre szolgált azonban, hogy e tekintetben kifogástalan, gondos munkák is érkeztek hozzánk. A mellékletekkel kapcsolatban általánosságban elmondható, hogy jól összeválogatott, szép, értékes anyagot kaptunk. Zömében archív és saját készítésű fotók, helyenként térképek érkeztek, de volt olyan pályázó is, aki saját készítésű rajzokkal, illusztrációkkal gazdagította a repertoárt.

A pályaművek sokfélesége és egyéni karaktere miatt sem volt könnyű a zsűri feladata, amikor értékelnie kellett a dolgozatokat. Igyekeztünk ezért olyan szempontok szerint rangsorolni, hogy minél árnyaltabb döntés születhessen. Így hát a bíráló bizottság mind az öt tagja, minden írást pontozott, mégpedig az alábbi pályázati kiírásban is szereplő kategóriák szerint.

Pontoztuk a formai és terjedelmi kiírásnak való megfelelést, a témaválasztás és feldolgozás szoros összefüggését, valamint az írások tényszerűségének és dokumentáltságának mértékét. 

Értékeltük a fogalmazás, a szókincs és a stílus milyenségét, az eredetiséget és olvasmányosságot. A személyes vonások megjelenése, az illusztrációk, mellékletek használata is jelentős bírálati szempont volt.

Továbbá pár mondatban összefoglaltuk a pályázat legfőbb érdemeit és hiányosságait és ezeknek a részeredményeit összegezve hoztuk meg döntésünket, amelyet a mai napon kihirdetünk.

Az összesített pontozás alapján a verseny nagyon szorossá vált, sok esetben tizedpontokon múlott a végső sorrend kialakulása, de az is árulkodó adat, hogy a pályázatok több, mint fele a megszerezhető pontok 75%-át elérte.

Összességében tehát örömmel állapítjuk meg, hogy a pályázat sikeresen zárult, ezen a sikeren pedig mindnyájan osztozunk. A siker a pályázóké, akik részt vettek abban az izgalmas és tanulságos kalandban, amit a történelem, a saját múltunk feltárása jelent és a siker a miénk, akik ezeket az ismereteket begyűjthettük és közzé tehetjük. De kihagyhatatlan részesei ennek a sikernek azok a felkészítő tanárok, együttműködő családtagok, rokonok, ismerősök, interjúalanyok is, akik segítsége nélkül, úgy hiszem, nem készülhettek volna el ezek az írások.

A zsűri nevében tehát köszönöm a pályázaton való részvételüket és őszintén gratulálok mindnyájuknak!

A
A 25. órában vagyunk!

Minden családban keringenek történetek arról, mit is tett, vagy élt át egy rokon a II. világháborúban. Sokáig erről még beszélni sem volt ildomos, ám sok családban még ma is élnek azok az emberek, akik átélték a történelem egyik legnagyobb háborúját. Az ő történeteiket szeretnénk most megosztani, hogy azok is hallathassák a hangjukat, akik eddig nem tehették, vagy ma már nincsenek köztünk.

Bővebben
Látogatásaink

Az évek során igyekeztünk minél több - a világháborúhoz kapcsolódó - múzeumba, hadiparkba, haditechnikai bemutatóra és egyéb helyszínre eljutni. A gyűjteményünket olvasóink beküldött képeivel remélhetőleg tovább sikerül folyamatosan bővítenünk.

Tovább
Emlékművek

Hideg kő és/vagy fém mementói a múlt eseményeinek, a múlt embereinek és tetteiknek. Hidegek - mégis élnek. Naponta elmegyünk mellettük, mégis ritkán állunk meg, olvasunk el néhány nevet, és hajtunk fejet.

Tovább