(1891-1970)
Brit tábornok. Az első világháborúban kitüntetést kapott. A második világháború elején még dandárparancsnok volt, később gyorsan emelkedett a ranglétrán, és egyre fontosabb beosztásokat kapott. 1940-ben Északkelet-Afrikában, ott szerzett sebesüléséből felépülve 1941-42-ben a Közel-Keleten teljesített szolgálatot. Teheránban serege találkozott az előrenyomuló szovjet csapatokkal. 1942-ben az I. burmai hadtest visszavonulását irányította a japán túlerő elől. Csalódott katonáit sikerült felráznia, és még a monszun beköszönte elõtt elért velük Indiába. 1943-ban a 14. brit hadsereg parancsnoka lett. Decemberben támadást indított a japánok ellen, de nem érte el célját, az ellenség ellenlökése viszont elvágta a térség legfontosabb útvonalát. Slim seregei rövidesen újra átvették a kezdeményezést, és bár a japánok nem omlottak össze, hosszas visszavonulásra kényszerültek. 1945 márciusában a szövetséges haderõ bevonult Rangunba. Hadműveletei során jelentős mértékben épített a légi utánpótlásra, valamint a gerillahadviselés mestereire, Wingate és Merrill katonáira. 1945-46-ban Délkelet-Ázsiában a szövetséges szárazföldi erők főparancsnoka volt.
Az SZTE Egyetemi Könyvtár Hadtörténeti Gyűjteményének engedélyével.
