„Egy ember halála tragédia. Millióké statisztika." - Joszif Sztálin

Második világháború

patreon reklamTámogass bennünket!
Anyagi eszközeink nincsenek, ezek hiányában viszont hosszabb távon leküzdhetetlen nehézségbe ütközik e bázis fennmaradása. Honlapunk nonprofit, csapatunk tagjai puszta elhivatottságból teszik, amit tesznek. Ezért kérjük: akinek fontos e felület fennmaradása, e közösség további munkája, és üzenetünk eljuttatása minél szélesebb körbe, támogasson bennünket. 

140 milliót hagyott végrendeletében a német hadifogoly arra a skót falura, ahol raboskodott

Heinrich Steinmeyer egykori második világháborús német hadifogoly 140 millió forintnak megfelelő fontot hagyományozott halála után arra a skóciai Perthshire megyei falucskára, ahol a világégés idején fogságát töltötte, írta a BBC.

47148

Heinrich Steinmeyer, a hírhedt Waffen-SS tagja mindössze 19 esztendős volt, amikor 1944-ben Normandiában harcolva – röviddel a partraszállást követően – fogságba esett. Nem maradt sokáig a kontinensen, ugyanis hamarosan átszállították a skót felföldre, mégpedig a Perthshire megyei Comrie falucska közeli cultybraggani táborba. A 2014-ben, 90 éves korában elhunyt német nem kevés összeget hagyott egykori „lakhelyére” cserébe azért, hogy hadifogoly létére milyen kedvesen bántak vele. Az egykori fiatal, a hitleri szellemiségben felnevelkedő fanatikus katona hatásukra „szelídült” meg, és döbbent rá, hogy hiba volt beállnia a seregbe.

„Ezúton szeretném kifejezni hálámat Skócia lakosainak nagylelkűségükért és kedvességükért, amelyeket háborús fogságom idején és azt követően tapasztaltam országukban” – szólt a végrendeletében, amelyben kifejti, úgy kívánja, hogy az életében megszerzett tulajdona a falu idősebbjeinek javát szolgálja. Sőt, azt is meghagyta, hogy hamvait a település közelében szórják szét.

A Comrie Fejlődési Alap, amelyet Steinmeyer megbízott azzal, hogy kezelje a mint most kiderült, 384 ezer fontot érő ingatlanát (brémai házát) és ingóságait, konzultációt indított el az örökség felhasználási célját illetően. Az alapkezelő egyik titkára, Andrew Reid elmondta: „Heinrich Steinmeyert nagyon meglepte a skót emberek felé irányuló kedvessége, amelyet egyáltalán nem várt”. Hozzátette: „a háború után meglátogatta Comrie lakosait, és tartós barátságokat kötött falunk lakóival. Megfogadta, hogy minden tulajdonát a kis közösség időseire fogja hagyni, ezzel mondva köszönetet nekik”. Az elhunyt tulajdonának eladása igen bonyolult és hosszadalmas folyamat Németországban, így nem meglepő, hogy a két éve megboldogult örökségének nagy része még mindig nem a skót falu lakosainak javát szolgálja.

10295
A fogolytábor barakkjai

Az 1941-ben felépült cultybraggani tábor területén általában négyezer hadifoglyot őriztek a második világháború idején. Leginkább a keményvonalas náci katonák, vagyis a fiatal Waffen-SS tagok, a német tengeralattjárók legénysége és az ejtőernyősök (Fallschirmjäger) kerültek ide. Többek között Hitler helyettese, Rudolf Hess is eltöltött itt egy éjszakát, miután ejtőernyővel megérkezett a Brit-szigetekre.

Steinmeyer 1945 júniusáig volt a táborban, majd egy másikba helyezték át, végül 1948-ban szabadult. Mielőtt visszatért volna Németországba, még évekig Skóciában maradt, többek között egy farmon is dolgozott. A katona a mai Lengyelországhoz tartozó Sziléziában nőtt fel egy igen szegény családban. Mielőtt 17 éves korában csatlakozott az SS-hez, hentesként dolgozott. Mint később elmondta: a skóciai fogság egy üdüléssel ért fel egy, az orosz fronton történő harchoz vagy egy szovjet fogsághoz képest. „Fiatal voltam, és Hitler rendszerében nőttem fel. A Hitlerjugend tagja is voltam, mi, fiatal fiúk mindannyian a páncélos hadosztályhoz kerültünk. Amikor Skóciába hoztak, rádöbbentem, ezek az emberek egyáltalán nem különböznek tőlünk. Soha sem lett volna szabad egymás ellen harcolnunk.”

Forrás: Múlt-kor.hu

Hirdetés

További cikkek

A
A 25. órában vagyunk!

Minden családban keringenek történetek arról, mit is tett, vagy élt át egy rokon a II. világháborúban. Sokáig erről még beszélni sem volt ildomos, ám sok családban még ma is élnek azok az emberek, akik átélték a történelem egyik legnagyobb háborúját. Az ő történeteiket szeretnénk most megosztani, hogy azok is hallathassák a hangjukat, akik eddig nem tehették, vagy ma már nincsenek köztünk.

Bővebben
Látogatásaink

Az évek során igyekeztünk minél több - a világháborúhoz kapcsolódó - múzeumba, hadiparkba, haditechnikai bemutatóra és egyéb helyszínre eljutni. A gyűjteményünket olvasóink beküldött képeivel remélhetőleg tovább sikerül folyamatosan bővítenünk.

Tovább
Emlékművek

Hideg kő és/vagy fém mementói a múlt eseményeinek, a múlt embereinek és tetteiknek. Hidegek - mégis élnek. Naponta elmegyünk mellettük, mégis ritkán állunk meg, olvasunk el néhány nevet, és hajtunk fejet.

Tovább