(1892-1966)
Német SS-tábornok. Az alacsony származású Dietrich 1914-ben bevonult a hadseregbe. Az első világháborúban többször is megsebesült, és több kitüntetést is kapott. 1928-tól Hitler testőrségének parancsnoka. Aktív szerepe volt Röhm és társai félreállításában. A testőrség alapjain létrehozott Leibstandarte SS Adolf Hitler nevű alakulat élén harcolt Lengyelországban, a nyugati fronton, a Balkánon, és részt vett a Szovjetunió megtámadásában is. Később a Normandiában partra szállt szövetségesek visszaszorítására tett sikertelen kísérletet, majd a 6. (SS) páncélos-hadsereg élén részt vett az ardenneki ütközetben, ezután pedig a balatoni csata néven is ismert "Tavaszi ébredés" hadműveletben. Háborús bűnök miatt 1946-ban életfogytiglanra ítélték. Ezt később 25 évre mérsékelték, majd 1955-ben szabadlábra helyezték. Mindjárt ezután 18 havi börtönt kapott a Röhm elleni gyilkosságban való részvételéért. 1966-ban hunyt el. Megítélése igen ellentmondásos. Tény, hogy nem volt képzett katona, de embereit jól vezette a harcokban.
Az SZTE Egyetemi Könyvtár Hadtörténeti Gyűjteményének engedélyével.
