1944 végére a budapesti rendőri erők létszáma megközelítette a 2000 főt, első harci bevetésükre a Vecsés irányából előretörő szovjet csapatok megfékezésekkor került sor mint kisegítő harccsoport. December 15-18 között a Rendőr rohamzászlóaljat a Fóti útra irányították át a Feldherrnhalle páncélgránátos hadosztály alárendeltségében. Az első század a bal oldalra a második század pedig a jobb oldalra került. Legfőbb feladatuk a Gödöllő felől Fót és Vác irányába előretörő szovjet csapatok Újpest Rákospalota irányába oldalazó mozgásuk megakadályozása. Azonban az erős tüzérségi tűz és folyamatos harckocsi támadások miatt ez meghiúsult. Egészen a Csömöri-patakig vissza kellett vonulniuk. Állásaikban a Feldherrnhalle alakulatai váltották fel őket, majd az 1. század Pestre a 2. század pedig Budára került. Budapest ekkor már szinte teljesen körül volt zárva.

 

 

A teljes bekerítés után a szűk budai gyűrűben 1630 fő maradt vissza a Rendőr rohamzászlóalj részéről, Dr. Sédey Gyula vezérezredes parancsnoksága alatt. Itt egy kis kitérőt szeretnék tartani mivel ez az adat mindmáig így lett publikálva minden kiadványban és cikkben. Valójában az újonnan előkerült információk szerint ez a szám minden számvevőségi és egyéb tisztviselővel együtt 1739 fő.

 

 

A budai Rendőr rohamzászlóalj közvetlenül az I. Hadtest parancsnoksága alárendeltségébe tartozott parancsnokságuk a Várbarlangban helyezkedett el. A 2. századot több mint 300 fő, 1945 január 10.-én a Városligetbe irányították ahol a Feldherrnhelle páncél gránátos hadosztály alárendeltségébe került. Egy közösen kivitelezett ellentámadásban az Amerikai útig jutnak,de egy szovjet ellentámadás visszaszorítja őket. Veszteségük több mint 50 %-os, parancsnokuk súlyosan megsebesült 165 fő elesett vagy eltűnt,ezért az alakulatot kivonták az első vonalból. Az 1. századot január 5.-én a Farkasréti temetőbe irányítják ahol a védelemben kell részt venniük. Jobbra tőlük egy SS lovasezred, balra pedig egy Hungarista harccsoport áll. Január 13.-án a szovjetek erős tüzérségi tűztámogatás mellett az egész temetőt elfoglalják, de a három harccsoport ellentámadásával visszaállítják az eredeti helyzetet. Január 31. és február 4.-e között a folyamatos szovjet támadások végleg kiszorítják a védőket a temető területéről. Az összveszteségük több mint 60 %-os. A budai Rendőr Rohamzászlóalj teljes vesztesége a Sédey által elküldött utolsó rádiójelentés szerint 1000 fő. A február 11.-i kitörési kísérlet előtt a Várban már csak 217 fő volt, a kitörés második hullámában vettek részt azonban Telki határában heves tűzharcba keveredtek a szovjet erőkkel és itt haltak hősi halált.

 

 

 

Kétség kívül a Budán rekedt Rendőr Rohamzászlóalj helyzete az ostrom ideje alatt mind kilátástalanabbá vált. Sebesültek ellátása, a felmentésre irányuló kísérletek kudarca, az élelmezés hiánya, a folyamatos tüzérségi tűz mind jobban az ellenség malmára hajtotta a vizet. Íme néhány részlet a korabeli rádiótáviratokból.