„Hírnév, kincs, dicsőség nem adhat földi boldogságot, önmagunkban kell azt keresnünk, a szív nyugalmában s az erkölcs tiszta érzet ártatlan örömeiben." - Horthy Miklós
A
három egységből álló KO-GATA osztály (I-9, I-10 és az I-11) a J3 (Junsen) osztály továbbfejlesztett változata, - így ezek a hajók is képesek voltak 1 darab Yokosuka E14Y
repülőgép hordozására és indítására, mivel fedélzetükön hangárral és
katapulttal is rendelkeztek. A különbség annyi volt, hogy a hangár és a
katapult ennél a típusnál már a hajó első felére, a parancsnoki torony
elé került. Az igen nagy sebességre képes - 23,5 csomó a felszínen -
hoszzújáratú tengeralattjáró-osztály hajói akár 16 000 tengeri
mérföldet is megtehettek 16 csomós sebességgel egyfolytában, tankolás
nélkül. Ez igen alkalmassá tette őket mind járőrfeladatokra, mind
hosszú távú küldetések végrehajtására. Az osztály első hajóját az I-9-t a Kurei Hajógyárban
bocsátották vízre 1939. májusában, és 1941. februárjában állították
szolgálatba. Pályafutása 1944. június 11-én ért véget, amikor az
Aleut-szigeteknél súlyosan megrongálta és elsüllyesztette az amerikai USS Frazier (DD 607) romboló. Az I-10 Saipan közelében semmisült meg 1944. júliusában, míg az osztály harmadik hajója - az I-11 - 1944. január 11-én süllyedt el Samoa közelében.
Szögre akasztották a fegyvert, dalra fakadtak, hangosan kurjongattak, megajándékozták egymást, sőt futballmérkőzést játszottak december végén a lövészárkok ellentétes oldalán küzdő katonák. A legtöbbször szó szerint fizikai összeborulásra csak a karácsony…
Az Ivo Dzsimáért folytatott küzdelem a második világháború csendes-óceáni hadszínterének egyik legvéresebb ütközete volt. A Kuribajasi tábornok vezette közel 22 ezres japán haderő a korábbi gyakorlattól eltérően nem a partvonal…
A USS Albacore (SS-218) egy Gato osztályú tengeralattjáró volt, amely a második világháború során a csendes-óceáni hadszíntéren teljesített szolgálatot 1944-es elsüllyedéséig. A roncsot víz alatti régészek találták meg a japán…
Minden családban keringenek történetek arról, mit is tett, vagy élt át egy rokon a II. világháborúban. Sokáig erről még beszélni sem volt ildomos, ám sok családban még ma is élnek azok az emberek, akik átélték a történelem egyik legnagyobb háborúját. Az ő történeteiket szeretnénk most megosztani, hogy azok is hallathassák a hangjukat, akik eddig nem tehették, vagy ma már nincsenek köztünk.
Az évek során igyekeztünk minél több - a világháborúhoz kapcsolódó - múzeumba, hadiparkba, haditechnikai bemutatóra és egyéb helyszínre eljutni. A gyűjteményünket olvasóink beküldött képeivel remélhetőleg tovább sikerül folyamatosan bővítenünk.
Hideg kő és/vagy fém mementói a múlt eseményeinek, a múlt embereinek és tetteiknek. Hidegek - mégis élnek. Naponta elmegyünk mellettük, mégis ritkán állunk meg, olvasunk el néhány nevet, és hajtunk fejet.