Északkelet-afrikai hadműveletek, 1940-41

Északkelet-Afrikában Brit Szomáliával, Angol-Egyiptomi Szudánnal, Ugandával és Kenyával szemben olasz Kelet-Afrika alkirályának, Aosta hercegnek a parancsnoksága alatt egy nagy csapatcsoportosítást (2 olasz hadosztályt, 29 önálló gyarmati dandárt és 33 önálló zászlóaljat) összpontosítottak. A csoportosítás mintegy 300 ezer katonát és tisztet, 813 különböző űrméretű löveget, 63 közepes és könnyűharckocsit, 129 páncélgépkocsit és 150 harci repülőgépet számlált.

Olaszország északkelet-afrikai hadászati helyzete nem volt szilárd: az olasz csapatok messze elnyúló közlekedési vonalai az angol flotta által sebezhetőek voltak; a gyarmati magasabbegységeket és egységeket (a csapatoknak több mint kétharmadát) rosszul fegyverezték fel, és gyengén képezték ki, az észak-keletafrikai olasz gyarmatok belső helyzete rendkívül feszült volt. Az etiópiai ellenállási mozgalom Olaszország háborúba lépésének idejére újból erőre kapott. Etiópia legtöbb tartományában - Gojarnban (Godzsam), Begemdirban, Shewában (Seva), Welegában, Tigrében - megszálló hatóságok igazgatása csak azokban a városokban és településeken maradt fenn, ahol erős helyőrségek voltak.


Mindezek korlátozták az olasz csapatok hadműveleti lehetőségeit, és megnehezítették a hadvezetés terveinek megvalósítását. 1940 májusában Bonacorsi, a feketeingesek olasz kelet-afrikai fővezére figyelmeztette a kormányt: "Ha gyarmatbirodalmunk valamely pontján egy angol vagy francia osztag megjelenik, az olaszok elleni harcra kevés saját katonájukra lesz szükség - ha egyáltalán szükség lesz rájuk -, mivel az abesszin lakosság nagy része melléjük áll."

Megfelelő erők hiányában az angol hadvezetés az etiópiai partizánok segítségével igyekezett lekötni a olasz csapatokat. Ezért 1940 márciusában, az angol hadügyminiszternek utasítására, Wavell tábornok kidolgozta "a felkelés és a propaganda" tervét, amely intézkedéseket tartalmazott az etiópiai ellenállási mozgalom kiszélesítésére. 1940 júniusában az angolok tárgyalásokat kezdtek az emigrációban élő I. Hailé Szelasszié etióp császárral. Ezután a császár Szudánba érkezett, hogy közvetlenül irányítsa az olaszok elleni harcot. 1940 augusztusában az angol hadvezetés D. Sandford tábornokkal az élén titkos küldöttséget irányított Etiópiába, hogy az "koordinálja a felkelést". Ennek ellenére augusztus 4-17-e között az olasz csapatok elfoglaják Brit-Szomáliát.

Egyiptomba, Szudánba és Kenyába egyre újabb angol, indiai, ausztrál és új-zélandi magasabbegységek érkeztek. A Brit Afrikában megszervezett katonai körzetek (parancsnokságok) sürgősen újabb gyarmati magasabbegységek megalakításához és kiképzéséhez fogtak. Rövid idő alatt Kelet-Afrikában 6 (köztük 2 megerősített) gyalogosdandárt, Nyugat-Afrikában pedig ötöt állítottak fel, 21 - lényegében a dél-afrikai bennszülöttekből szervezték meg - a Dél-afrikai Unió hadseregének kiszolgáló egységeit és alegységeit. Sok afrikai segédcsapat és kiszolgáló egység került az angol magasabbegységek állományába.

1940 őszén Kenyában az angol csapatok már 77 ezer főt számláltak, amelyből 42 ezer volt afrikai. A mintegy 28 ezer fős szudáni csapatcsoportosítás megerősítésére a hadvezetés Szudánba küldött 2 indiai gyalogoshadosztályt. 1941 elejére a kelet-afrikai egységek teljesen megtisztították Kenya északnyugati részét az olasz csapatoktól. Az angol hadvezetés, miután közel 150 ezres, főképpen gyarmati csapatokból álló csoportosítást összpontosított Szudánban és Kenyában, egy kelet-afrikai támadás mellett döntött. Február elején Anglia afrikai csapatai, 3 hadosztály átlépte Etiópia és Olasz Szomália határát.

Behatoltak Etiópia területére nyugat felől a szudáni-etiópiai egységek és partizánosztagok is. Délről a szudáni, a kelet-afrikai osztagok, valamint belga kongói gyarmati egységek támadtak.


Az angol támadás előtt az Eritreában levő 70 ezres olasz csoportosítás erejét a partizánok és a felkelők állandó rajtaütései annyira felőrölték, hogy csak jelentéktelen ellenállást tudott kifejteni a brit csapatokkal szemben. Az olasz hadvezetés gyorsan a Keren körzetében előre kiépített állásokba vonta vissza erőit. Mialatt az angol csapatok Kerent ostromolták, az etióp partizánok átvágták az Addisz Abebától északra vezető utat, amelyen az olaszok erősítéseket küldtek az ostromlottaknak. Áprilisra az etióp csapatok megtörték a 35 ezres olasz csoportosítás ellenállását, megtisztították az ellenségtől Godjam (Godzsam) tartományt. Április 6-án a brit csapatok bevonulnak Addisz Abebába.

Május 18-án az aostai herceg vezette olasz csapatmaradványok leteszik a fegyvert. Ezzel valamennyi kelet-afrikai olasz gyarmat elveszett.

A hónap képe
A hónap képe
Felhívás: A 25. órában vagyunk
A 25. órában vagyunk