Heinkel He 50 felderítő/zuhanóbombázó

A Heinkel He 50 kétüléses zuhanóbombázó 1931-ben repült először, és 1935-ben állt szolgálatba a Luftwaffe kötelékében. Ez az első 50 darab gép lett az alapja a német zuhanóbombázó egységeknek. Később ugyan felváltották őket a Henschel Hs 123 és Junkers Ju 87-es gépekkel, ennek ellenére a Heinkel He 50 egészen 1944-ig szolgálatban maradt, igaz hogy ekkor már csak a keleti fronton került bevetésre. Maximális sebessége 235 km/h volt, fegyverzete pedig egy 7,9 mm-es MG 17 vagy egy hátsó MG 15 géppuska, attól függően, hogy zuhanóbombázóról vagy felderítő gépről volt szó. Készült úszótalppal szerelt változata is, - ezeket a német hajókon rendszeresítették, mint katapultról indítható, tüzérségi megfigyelő és felderítő hidroplánokat - itt az 1936-tól kifejlesztett Arado Ar 196 hidroplánokkal váltották le őket. A gép különböző változataiból számottevő mennyiséget exportáltak Spanyolországba, Kínába és Japánba He 66 típusjelöléssel. (Japánban ennek alapján készült el az Aichi D1A zuhanóbombázó.)

TECHNIKAI ADATOK:

  • Hossz: 9,60 m

  • Magasság: 4,50 m

  • Fesztávolság: 11,02 m

  • Hatótáv: 900 km

  • Személyzet: 2 fő

  • Csúcsmagasság: 6400 m

  • Szerkezeti tömeg: 1600 kg (felszálló tömeg: 2620 kg)

  • Csúcssebesség: 235 km/ó

  • Fegyverzet: egy 7,92 mm-es mereven beépített MG 15 géppuska, 250 kg bombateher vagy torpedó külső felfüggesztési pontokon

  • Motor: egy 650 Le-s Bramo 322B csillagmotor

A hónap képe
A hónap képe
Felhívás: A 25. órában vagyunk
A 25. órában vagyunk