További Beaufighter Mk XIC csak abban különbözött a Mk X- esektől, hogy nem voltak alkalmasak torpedóvetésre. A Királyi Ausztrál Légierő kezdettől érdeklődött a gépek iránt. A meg- bízható két motor, a nagy tűzerő és a típus jó jellemzői (különösen a nagy hatótáv) miatt hasznos lehetett volna a japán támadással fenyegetett, kietlen, északi partvidéken, ahol csak kevés, egymástól távol eső repülőtér volt.
Az Mk X típust Ausztráliában Beaufighter TF. Mk 21 típusjellel gyártották, Hercules XVIII motorokkal, elhagyták a gépről a torpedórögzítő pontokat, a radart, és a függőleges vezérsík felső lekerekítését; módosították a szárnyakat is, négy 0,5 hüvelykes géppuska beépítéséhez és az orrban kialakították a Sperry robotpilóta helyét, bár csak ritkán építették be. A 364 darabos széria első gépe 1944 májusában emelkedett először levegőbe.
TECHNIKAI ADATOK
-
Hossz: 12,74 m
-
Magasság: 4,85 m
-
Fesztávolság: 17,63 m
-
Hatótáv: 2480 km
-
Személyzet: 3 fő
-
Csúcsmagasság: 7705 m
-
Szerkezeti tömeg: 6622 kg
-
Felszálló tömeg: 9798 kg
-
Csúcssebesség: 536 km/h
-
Fegyverzet: négy 20 mm-es, mereven beépített gépágyú az orr alján és hat 0,303 hüvelykes, mereven beépített géppuska a szárnyban (kettő a bal, négy a jobb szárnyban)
-
Motor: két 1635 LE-s Bristol Hercules, 14 hengeres, kétsoros csillagmotor
