Az olasz könnyű harckocsi alapja az az Ansaldo CV 33-35 volt. Az elsősorban exportra szánt L6/40 gyártását 1939-ben kezdték meg, és összesen 238 darab épült belőle. Megjelenése idején az L6/40 nagyjából egyenértékűnek számított a német Pz II-essel, de igazán sohasem volt alkalmas frontszolgálatra. A típus ennek ellenére az olasz felderítő- és a lovasegységek felszerelésében, mind az észak-afrikai, mind a szovjet, mind pedig az olasz hadszíntéren bevetésre került. Változatai között volt lángszórós és parancsnoki harckocsi is, utóbbit megnövelt híradó felszereléssel és felül nyitott toronnyal látták el. Mindezek mellett számos L6/40-est alakítottak át Semovente L40 önjáró páncéltörő ágyúvá. Miként a legtöbb II. világháborús olasz harckocsitípus, az L6/40 is reménytelenül elavultnak bizonyult, amikor szembekerült a szövetséges páncélosokkal.
TECHNIKAI ADATOK
-
Méretek - hosszúság 3,78 m; szélesség 1,92 m; magasság 2,04 m
-
Súly: 6800 kg
-
Személyzet: 2 fő
-
Fegyverzet: egy 20 mm-es Breda Model 35 gépágyú; egy 8 mm párhuzamosított Breda Model 38 géppuska
-
Páncélzat: 6-40 mm
-
Hatótáv: 203 km (úton)
-
Motor: 70 LE-s (62 kW) négyhengeres SPA 18D benzinmotor
-
Teljesítmény: maximális sebessége úton 42 km/h; gázlóképesség 0,80 m; lépcsőmászó képesség 0,65 m; árokáthidaló képesség 1,70 m
