Előzmények: Az Egyesült Államok már az 1920-as években is folytatott kísérleteket kétéltű járművek, és úszó harckocsik kifejlesztésére. Ezek a fejlesztési munkák lassan haladtak és csak kevés használható eredményük volt (például a Christie-féle kétéltű harckocsi). A háború kitörésekor a fejlesztések előtérbe kerültek, felgyorsultak. Ennek a lendületnek, anyagi támogatásnak eredményeként 1941-ben létre jött az LVT család két tagja.
LVT: Landing Vehicle Tracked, angol rövidítésből áll össze az LVT-mozaikszó, amelynek jelentése: lánctalpas partra szállító jármű. Ennek a típuscsaládnak a kifejlesztése 1935-ben kezdődött Donald Roubding mérnök vezetésével.
Típusok:
-
LVT-1 „Aligator": Kezdeti típus Guadalcanal-on vetették be először, ahol támadó jármű szerepe mellett a dzsungelben utánpótlást szállító eszközként alkalmazták.
-
LVT-2 „Water Buffalo" (vízi bivaly): Elődjénél nagyobb úszótesttel készült a motor hátul helyezkedett el, jobb felfüggesztést kapott. Olyan haditechnikai eszközök mobilizálására alkalmazták, mint a Jeep, 75 mm-es tarack és az aknavetők.
-
LVT (A)2: Páncélozott változat, tengerészgyalogosok partra szállítására tervezték, elődjéhez hasonlóan hátsó része nyitható. Felszereléstől függően 20-35 embert szállíthatott egy időben.
-
LVT 3: Új úszótest, új erőforrás (2db V-8-as Cadillac motor). Ezt a motort az M5-ös könnyű harckocsiból építették be minden változtatás nélkül. Külseje némileg emlékeztet az LVT 1-esre.
-
LVT 4: az LVT2-es meghosszabbított változata, az M3-as könnyű harckocsi tornyával felszerelve. A jármű hátsó traktusának védelmét kettő darab .30-as Browning géppuska látta el.
-
LVT(A)1: Az LVT-2-es páncélozott és az M3-as harckocsi tornyával szerelt változata. A járművet az LVT4-shez hasonlóan két .30-as géppuska védte hátulról.
-
LVT(A)5: A legköltségesebb LVT mind közül. Az LVT(A)4-es tovább fejlesztett változata, ennél a változatnál azonban sokkal több műszaki eszköz került beépítésre, éppen.
|
LVT - összesítő táblázat |
|||
|
Típus |
Személyzet |
Fegyverzet |
Gyártott példányszám |
|
LVT-1 |
3 fő |
Nincs |
1255 |
|
LVT-2 Water Buffalo |
3 fő |
2-3 géppuska (30-as. 50-es vegyesen) |
2962 |
|
LVT(A)-2 |
3 fő |
2 .30-as géppuska |
450 |
|
LVT-3 |
3 fő |
1 .50-es légvédelmi |
2964 |
|
LVT-4 |
5 fő |
1 db 75 mm-es tarack, 2 db géppuska |
510 |
|
LVT(A)-1 |
3-5 fő |
37 mm-es harckocsi ágyú, vagy lángszóró |
510 |
|
LVT(A)-5 |
3-5 fő |
1 db 75 mm-es tarack, 2 db géppuska |
27 |
LVT-k bevetésen: Amikor ezeknek a járműveknek a bevetéséről beszélünk, akkor fontos megkülönböztetnünk az európai és a csendes óceáni hadszíntereket. Ugyanis a két hadszíntér egymástól távol helyezkedik el, mások a földrajzi viszonyok és más alakulatok alkalmazták ezeket a járműveket.
A csendes-óceáni hadszíntér: Az LVT-k első bevetésére Guadalcanalnál került sor 1942-ben. Ekkor az LVT 1 és 2 jelzésű járművek estek át a tűzkeresztségen, s hajtották végre sikeresen a partraszállást, ennek a hadműveletnek későbbi szakaszában főként ellátó járműként szolgáltak, ugyanis a dzsungel sűrű aljnövényzetében a lánctalpak hatalmas előnyt jelentettek. A partraszállás során számos értékes tapasztalatra is szert tettek a csapatok például: a járművek páncélzat nélkül nagyon sebezhetőek, valamint, arra is rájöttek, hogy megfelelő páncélzattal alkalmasak a harckocsis-gyalogos vegyes hadviselésre is. A Csendes-óceánon mindenhol bevetették, a szigetugró hadműveletek során 1943-tól lángszóróval is felszerelték őket.
Az európai hadszíntér: Európában az amerikaiak elsősorban folyókon való átkeléshez használták ezeket a járműveket, nagyon sikeresen. Ennek legjobb példája a rajnai-átkelés és azt követő hadműveletek.
Összegzés képen elmondható, hogy az LVT-k megbízható nagy példányszámban gyártott, sokoldalúan alkalmazható járművek voltak, amelyeknek pályafutása a II. világháborút követően nem ért véget. Koreában is alkalmazták őket és más országok kötelében még számos más helyen is teljesítettek/teljesítenek szolgálatot.
Írta: Tóth István Ákos
