A második világháború kitörése után a Norddeutscher Lloyd hajóstársaság Scharnhorst óceánjárója a Távol-Keleten hajózott, és az akkor még semleges Japánban kötött ki, hogy internálását elkerülje. 1942-ben már semmi esélye sem volt a hazatérésre, ezért a japán hadvezetés megvásárolta a hajót, hogy belőle kísérő repülőgép-hordozót építsen. 1942 szeptemberétől meg is kezdődött átépítése, ekkor nevét Shinyo (Csodálatos Héjá)-ra változtatták.  A 17 500 tonna vízkiszorítású hajó turbóelektromos meghajtása - mellyel 22 csomó sebességet ért el - még a japánoknak is újdonság volt. Az építési nehézségek miatt csak 1943 decemberében állt szolgálatba, pályafutása során pilóták kiképzését és konvojok kísérését végezte. 1944. november 17-én Mandzsúriából Luzonba kísért egy csapatokat szállító konvojt, eközben az USS Spadefish tengeralattjáró négy torpedót lőtt ki rá. Lángba borult, majd elsüllyedt mindössze 11 hónapos szolgálata végén.

TECHNIKAI ADATOK:

• Vízrebocsátás: 1934 (1942)

• Vízkiszorítás: 17 530 t (üresen); 20 900 t (max.)

• Méretek: hossz: 198,6 m - szélesség: 25,6 m - merülés: 8,2 m

• Sebesség: 22 csomó

• Személyzet: 834 fő

• Hajtómű: 2 hajócsavar, turbóelektromos meghajtés - 26 000 LE

• Hatótávolság: nincs adat

• Fegyverzet: 33 db repülőgép; 8 db 127 mm-es (4×II-/40) légvédelmi löveg, 30 db 25 mm-es (10×III) gépágyú

• Páncélzat: nincs