Bordkanone BK 7,5 fedélzeti ágyú

A Luftwaffe vadászpilótái 1942-re egyre gyakrabban tapasztalták, hogy a hagyományos űrméretű fedélzeti fegyverek (a 13 mm-es MG 131-es nehézgéppuska, és a 20 mm-es MG 151/20 gépágyúk) rendre hatástalanok maradnak a szövetséges nehézbombázók erős páncélzata miatt. Éppen ezért, a közben összegyűlt jelentések alapján, a német légierő vezetése rendeletet adott ki egy nagyobb és erősebb tűzerejű fedélzeti fegyver kialakítására.

 
 
1942 nyarán, a Rheinmetall-Borsig cégnél kezdték el az első kísérleteket a 7,5 cm-es Pak 40L páncéltörő ágyúval, hogy alkalmassá tegyék a harci repülőgépbe való beépítésre. Ez a 7,5 cm-es Bordkanone BK 7,5-ös könnyített súlyú ágyú új hátrasiklás-szabályozó szerkezettel, és csőszájfékkel, valamint automata töltőberendezéssel készült. Ezen kívül az ágyúhoz egy 10 db lövedéket befogadó tárat is szerkesztettek. A fegyver prototípusát végül egy Junkers Ju 88A-4-es törzse alatti 3,625 m hosszú gondolába építették, amelyet vészhelyzet esetén le is lehetett dobni.
 
 
A kísérletek befejezése után, az RLM illetékesei, az időközben továbbfejlesztett Ju 88P-1 széria gépeihez rendelték a BK 7,5-öt. A fegyver optimális lőtávolsága kezdetben 650 m volt. Később a Panzergranate 39 típusú lövedékkel, 90 fokos szögben (ideális esetben) 1000 m távolságból is képes volt a 13 cm-es acélpáncélt átütni. A célzáshoz a Revi C12D készüléket használták. Végül összesen csak 4 db Ju 88P-1-et szereltek fel a BK 7,5-el, mivel a fegyver, a viszonylag alacsony tűzgyorsasága miatt, nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Ezen kívül a lövéskor keletkező lőporgázok, illetve füst is zavarta a pilóta kilátását a fülkéből. Ráadásul még a hordozó-repülőgép is túl lassúnak bizonyult, ami által jobban ki volt téve a Junkers az ellenséges légvédelmi tűznek. A fegyvert végül, teljesítménye alapján, egyedül csak páncélvadász szerepkörben tartották továbbra is hatékonynak.
 
 
Ez éppen kapóra jött, hiszen 1942 végére már az MK 103-as gépágyúk is hatástalanok maradtak a szovjet T-34-es harckocsikkal szemben. Így a Rheinmetall-Borsig cégnél először a Flak 18-as légvédelmi ágyú alapján alakították ki a Bordkanone BK 37 fedélzeti ágyút, melyeket egyesével a szárny alatti konténerekbe építették a Ju 87Gzuhanóbombázókra; ezen kívül néhány példányát – kísérlet képpen – a Henschel Hs 129-es csatarepülő-gépekre is felszerelték. Mivel a fegyver páncéltörő feladatkörben rendkívül sikeresnek bizonyult, ezért végül a nagyobb űrméretű BK 7,5-öst is beépítették a Hs 129B-3/R4 széria gépeinek törzse alá. (A gépek egy része azonban nem új gyártású volt, hanem a B-2-es verzióból alakították át.) A Hs 129B-3-as első példánya 1944 júniusában készült el, majd szeptemberig összesen 25 db-ot állítottak szolgálatba belőle a keleti fronton harcoló 9. csatarepülőezred IV. osztályánál (IV./SG 9). A BK 7,5-el felszerelt repülőgépek, a lassabb sebességük miatt, az ellenséges vadászgépekkel szemben védtelenek voltak, ezáltal – megfelelő kíséret nélkül – az ellenséges területek feletti bevetésekre is alkalmatlannak bizonyultak. Ennek ellenére a fegyver hatásosságát jól érzékelteti, hogy 1945 elején ezekkel a Hs 129-es gépekkel, az első 14 bevetés során összesen 9 db szovjet nehézharckocsit sikerült kilőni. Ám túl későn jelent meg ahhoz, hogy a háború kimenetelét érdemben befolyásolni tudta volna. (Egyes források szerint néhány Messerschmitt Me 410A-2 típusú gépet is felszereltek a BK 7,5-el.)
 
 
A BK 7,5-ös, mint előre tüzelő, nagy űrméretű fedélzeti ágyú előfutára volt a 70-es években kifejlesztett General Electric GAU-8 „Avenger”-nek, a 30 mm-es űrméretű, hatcsövű páncéltörő Gatling-ágyúnak, amely a maga 1830 kg súlyával a napjainkban is rendszerben álló amerikai Fairchild A-10 „Thunderbolt II” gépeken van alkalmazásban.
 
A BK 7,5-ös fedélzeti ágyút a további tervek szerint felszerelték volna 5 db Heinkel He 177A-3/R5-ös gépre, ám a kísérletek során jelentkező nagy vibráció miatt végül törölték az ötletet. A háború végén született kétségbeesett elképzelések alapján felmerült még a Messerschmitt Me 262 „Schnellbomber II” és a Junkers Ju 388J típusokon való alkalmazása is. Ám a kis darabszám miatt már eleve nem valósulhattak meg ezek a tervek. Ugyanis 1944 végéig összesen kb. 30 db BK 7,5-ös ágyút gyártottak.
 
Műszaki adatok:
 
  • Gyártó: Rheinmetall-Borsig

  • Űrméret: 75 mm

  • Teljes hossz: 6105 mm

  • Csőhossz: 392 mm

  • Teljes tömeg: 705 kg

  • Tűzgyorsaság: 30 lövés/perc

  • Lövedék kezdősebessége: 790 m/s

 
Felhasznált irodalom:
 
Dieter Herwig – Heinz Rode: Luftwaffe Secret Projects. Ground Attack & Special Purpose Aircraft. Midland Publishing. Hinckley, 2004.
Ian V. Hogg: German Secret Weapons of the Second World War. Greenhill Books. London, 1999.
 
Írta: Kiss Kálmán
A hónap képe
A hónap képe
Felhívás: A 25. órában vagyunk
A 25. órában vagyunk