Bordkanone BK 5 fedélzeti ágyú

 

A német Bordkanone BK 5 egy rövid csövű, 50 mm-es automata fedélzeti ágyú volt, melyet elsődlegesen a szövetségesek, elsősorban is az USAAF nehézbombázóinak ún. „combat box” repülő-alakzatainak szétzilálására terveztek. (A cél az volt, hogy mindössze egyetlen lövéssel harcképtelenné tegyenek egy ellenséges repülőgépet!) A Rheinmetall-Borsig cég 1943 januárjában kapott megbízást, hogy az 50 mm-es Kampfwagenkanone KwK 39 harckocsi ágyúból, melyet addig a Panzer IIIJ, L, M harckocsikon és a Puma nehéz páncélozott gépjárművön alkalmaztak, készítsenek egy légi célok elleni fedélzeti ágyút a Luftwaffe harci gépeinek. 1943 júniusára készült el a BK 5 első mintapéldánya, melyet kísérletképpen egy kétmotoros Messerschmitt Me 410A-1 „Hornisse” rombolóra szereltek fel. A gyári módosítású ágyú (Umrüst-Bausätze 4) az U4 jelzést kapta. A forgótárba 22 db lövedéket lehetett betárazni. Ennek alapján kezdetben az Me 410A-1/U4, majd pedig az újabb kísérletek következtében két Me 262A-1a/U4 sugárhajtású vadász prototípusra (melyek akkor még nem voltak bevethetők) is felszerelték, mivel a hasonló űrméretű Mauser MK 214-es ágyúk még nem álltak rendelkezésre.
 
Időközben, 1943 szeptemberben, a BK 5-ből 20 db nullszériát is megrendeltek, majd 1944 februárig összesen több mint 300 db-ot gyártottak le belőle. Ekkor azonban leállították a BK 5-ös gyártást.
 
 
A fegyvert először az Erprobungskommando 25 alakulatnál próbálták ki, majd a nehézvadászokkal felszerelt 26. rombolóezred II. és III. osztályának (II. és III./ZG 26) összesen mintegy 60 db Me 410A-1/U4 gépét szerelték föl. A fedélzeti ágyú hatásos működtetéséhez a Revi C12C célzó berendezést is beépítették a vadászgépekbe. A ZG 26-os ezred pilótái 1944. február 22. – április 11. között összesen 129 db B-17 „Flying Fortress” és 4 db B-24 „Liberator” típusú nehézbombázó repülőgépet lőttek le, miközben csak 9 db saját Me 410-es gépet vesztettek el. (A visszaemlékezések szerint egyedül április 9. és 11-ke között a 9 db B-17-est mintegy 800 m távolságból lőtték le!) A sikereket annak ellnére érték el, hogy az ágyú tömege miatt romlott a gépek sebessége.
 
A BK 5-öst ezen kívül felszerelték még a Junkers Ju 88A-4 és az éjszakai Ju 88P-4 gépekre is, melyekből összesen 32 db-ot láttak el ezzel a fedélzeti ágyúval. (Az éjszakai alkalmazás azonban nem igazán volt sikeres, mivel tüzeléskor – elsősorban az Me 262-őn – a torkolattűz szabályosan elvakította a pilótát.) A BK 5-ös ágyút továbbá a Heinkel He 177A-3, a Ju 188S és a Ju 288-as bombázókra is tervezték felszerelni. Egyik érdekes kísérlet volt, amikor 1944. január 5-én a Tank Ta 154C típusú repülőgépbe is beépítették egyik példányát. A fegyver súlya miatt azonban a Ta 154-es törzsvégébe egy 50 kg-os ballasztot kellett elhelyezni, hogy ne legyen orrnehéz a masina. Emiatt azonban vagy 10 km/h-val csökkent a kísérleti repülőgép sebessége.
 
 
A háború végén több BK 5-össel felszerelt gép is hadizsákmány lett. Ezek közül egy Me 410 B-2/U1 (W.Nr. 130379) a szovjetek kezébe került. Napjainkban a BK 5-ös ágyú egyetlen példánya az USAF Nemzeti Múzeumában, az Ohio-i Daytonban van kiállítva.
 
Műszaki adatok:
 
  • Gyártó: Rheinmetall

  • Űrméret: 50 mm x 420 mm

  • Teljes hossz: 4342 mm

  • Csőhossz: 3040 mm

  • Teljes tömeg: 540 kg

  • Cső tömege: 245 kg

  • Tűzgyorsaság: 45 lövés/perc

  • Lövedék kezdősebessége: 920 m/s

Felhasznált irodalom:
 
Dieter Herwig – Heinz Rode: Luftwaffe Secret Projects. Ground Attack & Special Purpose Aircraft. Midland Publishing. Hinckley, 2004.
Ian V. Hogg: German Secret Weapons of the Second World War. Greenhill Books. London, 1999.
 
Írta: Kiss Kálmán
A hónap képe
A hónap képe
Felhívás: A 25. órában vagyunk
A 25. órában vagyunk