„Hírnév, kincs, dicsőség nem adhat földi boldogságot, önmagunkban kell azt keresnünk, a szív nyugalmában s az erkölcs tiszta érzet ártatlan örömeiben." - Horthy Miklós

Második világháború

patreon reklamTámogass bennünket!
Anyagi eszközeink nincsenek, ezek hiányában viszont hosszabb távon leküzdhetetlen nehézségbe ütközik e bázis fennmaradása. Honlapunk nonprofit, csapatunk tagjai puszta elhivatottságból teszik, amit tesznek. Ezért kérjük: akinek fontos e felület fennmaradása, e közösség további munkája, és üzenetünk eljuttatása minél szélesebb körbe, támogasson bennünket. 

Viccek I.

Az őrmester kiáll az újoncok elé:
- Na ide figyeljenek! Van maguk között érettségizett?
- Jelen, őrmester elvtárs! - szól valaki.
- Na, ha maga olyan okos, akkor mondja meg, hogy hány fokon forr a víz!
- Jelentem, száz fokon!
- Maga marha! Kilencven!
- De jelentem őrmester elvtárs, hogy száz fokon!
- Ne pofázzon! Azt mondtam hogy kilencven!
- Értettem, őrmester elvtárs!
Másnap ismét eligazítás folyik. Az őrmester így szól:
- Na hol van az az érettségizett?
- Jelen, őrmester elvtárs!
- Na ide figyeljen, magának volt igaza. A kilencven fok az a derékszög.

A katona éjszakai őrségben áll. Egyszer csak zörgést hall:
- Állj, ki vagy?
- Anyád a demizsonnal.
- Anyám, állj! Demizson, tíz lépést előre!

Egy katona megy hazafelé, és mikor egy sűrű, sötét erdőn halad át, elébe toppan egy ronda boszorkány, vállán egy bagollyal.
- Na te katona! -szól a boszorka. - Tudom én, hogy mire vágysz! Ha kitalálod, mi ez itt a vállamon, akkor a tied leszek!
A katonának nincs gusztusa a csúnya öregasszonyhoz, ezért így szól:
- Az egy disznó!
- Na jól van, határeset. Elfogadom!

A fiatal katonatiszt így szól a barátjához:
- Képzeld megnősülök. Eljönnél tanúnak?
- Természetesen. Soha nem szoktam cserbenhagyni a bajtársaimat, ha szerencsétlenség éri őket.

Egy katona kérdezi a barátjától:
- Mondd, mivel lehetne a kimenő ruhámból kivenni ezt a csúnya foltot?
- Látszik, hogy újonc vagy. Szerezzél valahonnan öt üveg sört.
- A sör ilyen jó folttisztító?
- Ki beszél itt folttisztításról? A sört a ruharaktárosának adod, és rögtön kapsz új kimenő ruhát.

Kiképzéskor az újonc nem érti, hogy a rakéta kilövése után miért nem megy bele a víz a tengeralattjáró kilövő csövébe. Az őrmester bölcsen közli:
- Azért nem folyik be, mert a hermetikus zár nem engedi.
- Mi az a hermetikus zár?
- Fingottál már fürdés közben?
- Jelentem, fingottam.
- És belement a víz a seggedbe?
- Jelentem nem.
- Látod. Ez a hermetikus zár.

A román katonáknak napiparancsot osztanak:
- Dimitrij!
- Parancs!
- Vegyen egy seprűt, és söpörje fel az udvart!
- Igenis, értettem!
- Teodoru!
- Parancs!
- Fog egy gereblyét és fölgereblyézi a pázsitot!
- Igenis, értettem!
- Ábel!
- Parancs!
- Vegyen egy rongyot és mossa föl a latrinát!
- Igenis! Sejtettem!

A csata végeztével az ezredes magához hívatja a katonákat, és mindenkitől megkérdezi, hogy milyen hőstettet hajtott végre a csatában.
- Én levágtam egy ember lábát! - húzza ki magát egy vézna kis katona.
- Jobban tette volna, hogy ha a fejét vágta volna le! - válaszolja az ezredes.
Mire a vézna kis katona:
- Feje már nem volt szegénynek.

A lövészárokban a parancsnok elkiáltja magát:
- Tűz!
Mire megszólal az egyik újonc:
- Hol?

A laktanyában ordítozik az őrmester:
- Akinek van felesége, az álljon jobbra, akinek nincs, az balra!
- És aki homokos, az hova álljon? - kérdi valaki.
- Szorosan mögém!

Kihallgatás a laktanyában:
- Alezredes elvtárs, kérem engedélyezni hétvégi eltávozásomat!
- Szolgálatban lesz honvéd elvtárs, de rá se rántson, majd a jövő héten mehet.
- De alezredes elvtárs, akkor inkább rárántok!

Újoncok vonulnak be. Az őrmester írja a neveket, és megszólal:
- Akinek th-val, y-nal vagy valamilyen különleges módon írják a nevét, az előre szóljon! Jelentkezik egy újonc:
- Én y-nal írom a nevemet.
- Igen? Hogy hívják?
- Nagy Pál.

Kovács sorkatona anyja meghal, és felkérik az őrmestert, hogy közölje vele tapintatosan a rossz hírt. Az őrmester kimegy, és sorakozót rendel el.
- Lépjenek ki az árvák! -ordítja- Maga is Kovács!

A feldühödött tábornok összetrombitáltatja a helyőrséget, és közli, hogy amennyiben huszonnégy órán belül nem kerül elő a felesége eltűnt gyémántgyűrűje, mindenkit hadbíróság elé állíttat. Izgatott kutatás indul meg minden eredmény nélkül. Végül a beijedt katonák beráncigálnak az utcáról egy dülöngélő részeget. Az persze tagad mindent. Hogy gyorsabban haladjanak a "nyomozással", fejjel lefelé belelógatják az udvar közepén lévő kútba. Mindhiába. Már éppen fel akarják adni, amikor az éppen felhúzott csöpögő áldozat mégiscsak megszólal:
- Fiúk, tényleg hívjatok inkább valami búvárt. Én akárhogy meresztem odalent a szemem, nem találok semmit.

A parancsnok beszélget a katonákkal, hogy kinek mi a szakmája. Van asztalos, esztergályos, kőműves, aztán egyszer csak talál egy matematika tanárt.
- Maga ért a matematikához?
- Jelentem, igen!
- Akkor mondja meg, mennyi háromszor tizenhét!
- Ötvenegy!
- Ejha! Hogy tudta ilyen gyorsan kiszámolni?
- Hát nagyon egyszerű volt. Háromszor tíz az harminc, és háromszor hét az huszonegy. Ebből már csak az következik, hogy huszonegy meg harminc az ötvenegy.
- És maga mondja, hogy ért a matematikához? Nem egyszerűbb lett volna az, hogy ötven meg egy az ötvenegy?

Sorozáson:
- Mondja a nevét, kérem!
- Céjna Géza - mondja halkan és szerényen a kérdezett.
- Mondja mérgesebben! - kiált rá a sorozó parancsnok.
- Céjna Géza, ilgum bulgum!

A katonaorvos megkérdezi a sorozásra jelentkező újoncot:
- Van valami komoly betegsége?
- Igen, van. Rövidlátó vagyok.
- És tudja ezt valamivel bizonyítani?
- Igenis, kérem! Látja főorvos úr ott a falon azt a szöget?
- Látom.
- Na látja, én nem látom.

- Lépjenek ki, akik szeretik a zenét! -üvölt az őrmester a felsorakozott katonáknak.
Öten kilépnek a sorból.
- Mit kell énekelni? - kérdi az egyik.
- Semmit. Átviszik a tiszti klubba a zongorát.

Egy újonc panaszkodik a haverjának:
- Az őrmester hat napi fogdát sózott rám.
- De miért?
- Azt nem tudom, de azt tudom, hogy ebből négyet ezért a kérdésért kaptam.

Az első világháborúban három hadnagy azzal jelentkezett az orvos alezredeshez, hogy szereljék le őket.
- Maga miért akar leszerelni? - kérdezi az elsőt.
- Jelentem, gyomorbeteg vagyok.
- Fél gyomorral is szolgálunk a hadseregben! - jön a rövid válasz.
- És maga? - kérdezi a másodikat.
- Jelentem, tüdőbeteg vagyok.
- Fél tüdővel is szolgálunk a hadseregben! - hangzik a válasz.
- Hát maga? - kérdezi a harmadikat.
- Jelentem, hülye vagyok.
Az orvos éppen kezdte volna a szokásos mondókáját, majd a felénél megállt és elordította magát
- Leszerelni!

- Miért kaptál kitüntetést? - kérdezi az egyik baka a másiktól.
- Mert megmentettem egy egész ezredet!
- Hogyan?
- Lelőttem az ezred szakácsát.

Sorakozót rendel el a százados. Egyszer csak megszólal:
- Ki mozog?
- A föld! - válaszol valaki.
- Ki mondta?
- Galilei! - szólal meg ismét a hang.
- Galilei honvéd, lépjen ki!

A katonaságon így szól a százados az egyik bakához:
- Ha nem inna annyit, már régen altiszt lehetne.
- Lehet - feleli a baka -, de ha egyszer bepiáltam, akkor tábornoknak érzem magam.

- Katona! Fusson a bokorhoz és nézze meg, ott vagyok-e?
Néhány perc múlva:
- Jelentem, ott van! Papírral van letakarva.

Éjjel a laktanya kerítésén át próbálnak kiadni ketten egy lopott teherautó féltengelyt. Hirtelen váratlan segítség érkezik, és hárman már boldogulnak.
- Kösz! De hogy kerülsz te ide tulajdonképpen? - kérdezi az egyik tolvaj.
- Az őr vagyok a toronyból. Láttam hogy nem megy.

- Mit tesz, ha atomvillanást észlel?
- Jelentem, gázálarcot veszek fel, és tovább mosom a folyosót.

Az újoncok bevonulnak, és az őrmester így szól:
- Jelentkezzen, akinek nagy a bakancsa.
- Jelentem, őrmester úr nekem nagy.
- Akkor menjen a raktárba, és cseréltesse ki.
- Őrmester úr, én inkább nem cseréltetném ki.
- Miért nem?
- Mert nekem a lábam is nagy.

Egy ejtőernyős zuhanás közben így szól a hadgyakorlatoztató tiszthez:
- Századparancsnok úr! Nem nyílik ki az ejtőernyőm!
Mire a századparancsnok:
- Legyen nyugodt, ez csak egy hadgyakorlat.

A sorozáson:
- Van valami baja?
- Még hogy van-e? A gyomorfekélyem naponta bevérzik, a tüdőm egy rossz szivacs, a lábam fordítva van beakasztva és félvak vagyok.
- Alkalmas! Magának megváltás lesz a hősi halál!

A hadseregben:
- Kovács honvéd, álljon fel!
- Jelentem, ez akkor sem fog menni, ha az őrmester úr miniszoknyában vezényel!

A laktanyában kolerajárvány tör ki. A vezetőség elrendeli, hogy figyeljék a mellékhelységet. Egyik éjszaka Kovács közlegényt felverik az álmából:
- Azzonal jöjjön velünk, mert maga kolerás!
- Honnan veszik?
- Megfigyeltük, hogy tizenegyszer ment egymás után a mellékhelységbe.
- Az igaz, de tízszer foglalt volt.

Az őrmester így szól a leszerelő katonához:
- Aztán mit csinál, ha leszerel?
- Villamosmérnök vagyok.
- Na, arra a villamosra sem ülnék fel!

A hadseregben:
- Százados úr! Kovács honvéd leugrott ejtőernyő nélkül!
- Már megint?

Két férfi beszélget Budapesten a háború alatt.
-Képzelje, a múltkor betettem a kofferemet a pályaudvaron a megőrzőbe, es mire visszamentem nem volt meg!!!
-Az semmi- mondja a másik. Én múltkor betettem a csomagom a megőrzőbe, es mire visszamentem nem volt meg a pályaudvar!!!!

Román-Magyar határ, áll a magyar határőr és jóízűen eszi a szalámisszenvicset, szembe vele a román nézi, nézi és csurog a nyála, gondol egyet a magyar és megkérdezi tőle, na mi van, kérsz egy harapást? Aha mondja a román, erre a magyar kicsit hátrafordul és elkiáltja magát, Bodri!!!!

Egy idős nénike elmegy a templomba gyónni:
- Van az úgy, hogy naponta többször is vétkezem. Ahogy meghallok egy orosz repülőgépet, nem bírom visszafojtani és átkozódom: Hogy törnéd ki a nyakad.
- Ó gyermekem, - válaszolt a pap - micsoda keresztény vagy te? Így nem szabad,
- Hogy mondja tisztelendő atyám?- háborodott fel a nénike.
- Ilyenkor az kell mondani: Ó istenem add, hogy nyugodjon békében.........

1940-et írunk. A szovjet hadsereg megszállta Vilniusban egy orosz katona magyaráz az egyik helybelinek. A ti városotokban nincs semmi kultúra! Száz templom, negyven könyvtár, tetütelenítő állomás meg egy sincs. Micsoda barbárság.

Mit üzent Sztálin az észteknek amikor megszállták őket az oroszok?
...
Ezentúl szovjetek lesztek és nem esztek...

Lenin fekszik a halálos ágyán,meglátogatja őt Sztálin,ekkor azt mondja Lenin, tudom Sztálin elvtárs,hogy én hamarosan meghalok és te leszel az utódom,de félek,hogy ez a nép nem fog téged követni. Nyugodj meg Lenin elvtárs követni fognak,mondja Sztálin.Én akkor és félek,hogy nem követnek téged,mondja Lenin. Nyugodj meg Lenin elvtárs abban az esetben téged fognak követni!

Még a háború első időszakában beszélget Hitler és Sztálin. Te mit fogsz csinálni, ha vége lesz a háborúnak, kérdezi tőle Hitler. Hát tudod beülök az autómba és addig fogok kocsikázni, amíg körbe nem járom az egész országomat. És mit fogsz csinálni délután??? Kérdezi Hitler.

A háború vége. A Reichstagban mindenki magába roskadt. Hitler kétségbeesetten bolyong az épületben, de rá se hederít senki. Belép Stirlitz dolgozószobájába. Stirlitz felugrik:
- Heil, Hitler!
Hitler fáradtan:
- Legalább te ne szórakozz velem, Makszimics!
Stirlitz megdöbbenve konstatálja, hogy irodájából eltűnt a vodkás üveg, a kozák sapka, meg a harmonikája.
Egyszer csak harmonikaszóra lesz figyelmes.
Végigoson a folyosón, majd berúgja az ajtót, és értetlenül mered a láthatóan részeg, kozáksapkában harmonikázó Müllerre, aki így szól:
"Mi van Makszimovics, asszed csak neked van honvágyad?"

Összegyűjtötte: Kamikaze

Hirdetés

További cikkek

A
A 25. órában vagyunk!

Minden családban keringenek történetek arról, mit is tett, vagy élt át egy rokon a II. világháborúban. Sokáig erről még beszélni sem volt ildomos, ám sok családban még ma is élnek azok az emberek, akik átélték a történelem egyik legnagyobb háborúját. Az ő történeteiket szeretnénk most megosztani, hogy azok is hallathassák a hangjukat, akik eddig nem tehették, vagy ma már nincsenek köztünk.

Bővebben
Látogatásaink

Az évek során igyekeztünk minél több - a világháborúhoz kapcsolódó - múzeumba, hadiparkba, haditechnikai bemutatóra és egyéb helyszínre eljutni. A gyűjteményünket olvasóink beküldött képeivel remélhetőleg tovább sikerül folyamatosan bővítenünk.

Tovább
Emlékművek

Hideg kő és/vagy fém mementói a múlt eseményeinek, a múlt embereinek és tetteiknek. Hidegek - mégis élnek. Naponta elmegyünk mellettük, mégis ritkán állunk meg, olvasunk el néhány nevet, és hajtunk fejet.

Tovább