Dacolva a versailles-i békeszerződés korlátozásaival, Németország titokban hozzákezdett tengeralattjáró-flottájának újjászervezéséhez. Már 1922-ben egy Hágában működő holland cég égisze alatt létrehoztak egy tengeralattjárók tervezésével foglalkozó irodát. Látszólag külföldi megrendelésre a német tervezők és konstruktőrök új hajótesteket terveztek és építettek, melyekből később a német tengeralattjárók tulajdonképpeni mintapéldányai lettek. 1928 és 1930 között egy török és öt finn tengeralattjárón dolgoztak. A török hajót, a Gur-t 1932-ben Spanyolországba szállították, ahol Hollandiában gyártott motorral látták el. E tengeralattjáró mintául szolgált két, 1936-ban épített, 862 tonnás IA tengeralattjáró-típusnak, melyeket a háború kitörésekor kiképzőhajóként használtak. A megépített két egységnél (U-25, U-26) szerzett tapasztalatok alapján kezdték el tervezni 1935-1936-ben a IX-típusú tengeralattjárókat. Az IA hajók merülési mélységét eredetileg 100 m-re tervezték, de később a hadműveletek alatt 200 m-ig is lemerültek. 6 torpedóvető csővel látták el (4 a hajóorrban, 2 a farban) és 14 db torpedót volt képes szállítani.

 

• Vízkiszorítás (tonna): 862 (felszínen), 983 (lemerülve)

• Hossz: 72,37 m

• Szélesség: 6,21 m

• Merülés: 4,23 m

• Teljesítmény (LE): 3080 (felszínen), 1000 (lemerülve)

• Sebesség (csomó): 18,6 (felszínen), 8,3 (lemerülve)

• Hatótávolság (km/csomó): 7900/10 (felszínen), 78/4 (lemerülve)

• Torpedó: 14 db, 4/2 (orr/far-cső)

• Akna: 28 TMA

• Fedélzeti ágyú: 1 db 105mm/L45

• Személyzet: 44-46 fő

• Max merülés: kb. 200 m