(1874-1965)
Brit államférfi, katona. 1900-ban parlamenti képviselőnek választották, ezután politikai karrierje gyorsan ívelt felfelé. Különféle miniszteri posztokat töltött be. (Első világháborús szerepéről lásd ezen korszakbeli tevékenységét bemutató oldalunkat!) Az elsők között figyelmeztetett a náci veszélyre. 1939-ben az Admiralitás Első Lordja. A katasztrófával végződött norvégiai hadjáratot követően 1940. május 10-én a lemondott Chamberlain utódaként ő lett a miniszterelnök. Koalíciós kormányt alakított, és átvette a hadügyminiszteri posztot is. Hitler minden „békeajánlatát” visszautasította. Rendkívüli szónoki képességeit sikerrel vetette latba annak érdekében, hogy Angliát felrázza a csüggedésből. A háború előtti időkre vezethető vissza szoros barátsága Roosevelt amerikai elnökkel. Az USA ennek a kapcsolatnak is köszönhetően még hadbalépése előtt jelentős segítséget adott az egyedül maradt Angliának. A két angolszász vezető többször is találkozott. 1941 augusztusában elfogadták az Atlanti Chartát, decemberben pedig megegyeztek, hogy először Németországot kell legyőzni. Churchill fontos döntése volt, hogy a megtámadott Szovjetuniónak minden segítséget meg kell adni a közös ellenséggel szemben. Ezzel együtt mindent megpróbált a kommunizmus térnyerésének megakadályozása érdekében. Elképzelései szerint az európai nagy támadást a Földközi-tengerről a Balkán és Közép-Európa irányába kellett volna megindítani, de az amerikaiak csak az észak-afrikai és olaszországi hadműveleteket támogatták, az invázióra Franciaországban került sor. Churchill a szövetségesek politikájának egyik meghatározó egyénisége volt, de a háború végére a nagy konferenciákon már egyre kevesebbszer tudta érvényesíteni akaratát az egyre befolyásolhatóbb Roosevelttel és a mindinkább erőszakosabbá váló Sztálinnal szemben. 1945 júliusában a konzervatívok választási vereségét követően Attlee vette át tőle a miniszterelnöki tisztséget. 1951 és 1955 között ismét miniszterelnök volt. Történelmi tárgyú munkáiért, részben a második világháborúról írt nagyszerű művéért, a The Second World War című könyvért 1953-ban megkapta az irodalmi Nobel díjat. Ezen munkájának rövidített változata A második világháború címmel magyarul is megjelent.
Az SZTE Egyetemi Könyvtár Hadtörténeti Gyűjteményének engedélyével.
