Annak ellenére, hogy a kommunizmus elleni harc a nemzetiszocializmus alapelvei közé tartozik, mindkét diktátort - Hitlert és Sztálint - két éven keresztül köti a megnemtámadási szerződés. A nagy csalódás 1941. június 22-én következik be.
Lengyelország elesett. Eljött 1940., eljött a háború ideje Nyugaton. Hitler nem vállalja azt a kockázatot, hogy egyszerre két irányba harcoljon. Sztálin is időt akar nyerni, hogy felkészüljön a háborúra. A két „szövetséges" között a gyanakvás légköre uralkodik. Sose bíztak egymásban, de fenn kell tartani a látszatot, ezért a III. Birodalom nem nyújt támogatást Finnországnak a szovjet megszállókkal szemben. Mindkét fél igyekszik politikai, katonai és gazdasági hasznot húzni a Ribbentrop-Molotov paktumból. Az 1939 őszétől a támadást megelőző utolsó pillanatokig tartó tárgyalásokon Sztálin mindent megtesz, hogy mennél több fegyvert, katonai felszerelést és gépet kapjon... Hitler cserében a birodalomnak oly szükséges nyersanyagokat követel: gabonát, kőolajat, fémet... A villámgyors nyugati győzelmek megdöbbentik Sztálint. Hosszú háborúra számított, ami kimerítené az ellenfeleket. Eközben Norvégiát, Belgiumot, Hollandiát, sőt Franciaországot is egy pillanat alatt legyőzték.
Rövidtávú szövetség
1940. július l-jén Sztálin fogadja Nagy-Britannia újonnan kinevezett nagykövetét Stafford Cripst, akit Churchill azzal bízott meg, hogy készítse elő a talajt egy esetleges angol-szovjet közeledéshez a III. Birodalom terjeszkedésével szemben. Ezt így fogalmazta meg: „Nem vagyok annyira ostoba, hogy higgyek a németeknek, amikor biztosítanak afelől, hogy nem törekednek hegemóniára. Azonban meg vagyok győződve, hogy nem sikerül Németországnak legyőzni Európát, ugyanis nem tengeri nagyhatalom". Később Molotov a következőképp foglalta össze kétségeit a Központi Bizottságban: „Kétségkívül a konfliktusok új szakasza vár ránk -egyrészt Németország és Olaszország, másrészt az Egyesült Államok által támogatott Nagy-Britannia harca". Az események ilyetén elemzése nem csökkenti Sztálin német-szovjet viszonnyal kapcsolatos aggályait, hiszen Hitler 1939. november 23-án, a magas rangú tisztek előtt tartott beszédében világosan megmondta: „Az egyezményeket addig kell tiszteletben tartani, amíg szükség van rájuk... csak akkor fordulhatunk a Szovjetunió ellen, amikor már Nyugaton szabad kezet kapunk... A jelenlegi helyzet nem tart egy-két évnél tovább"...
Szövetség illúziók nélkül
Hitler ehhez hasonló kijelentései nem hagyhattak Sztálinban semmiféle illúziót „szövetségese" szándékai felől. A balti államok és Besszarábia gyors annektálása csak azt igazolja, hogy a Szovjetuniónak nem állt szándékában ölbetett kézzel várni a III. Birodalom támadását. Sztálinnak fontos volt, hogy mielőbb megerősítse politikai és katonai pozícióját a nyugat szemében, annál is inkább, mivel a két ország közötti minden
- a skandináv országokra, illetve Kelet-Európára vonatkozó
- ellentmondás nyílt konfliktusba torkolt.
Már 1940. augusztus 30-án a Magyarország és Románia közötti - Olaszország és Németország által önkényesen végzett - területi felosztás olyan megjegyzéseket váltott ki Sztálinból, ami ellentétes a Ribbentrop-Molotov paktummal. Ennek következtében Moszkva érvénytelenített a németekkel 1940. február 11-én megkötött néhány kereskedelmi ügyletet. Nem sokkal később 24 német hadosztályt irányítottak át keletre. Emellett Hitler nyomására Finnország beleegyezett, hogy a német csapatok átvonuljanak területén, valamint fegyvert és árut szállítsanak az országon keresztül. Mindennek a betetőzését jelentette a háromhatalmi egyezmény aláírása 1940 szeptemberében. Annak ellenére, hogy volt egy záradéka, miszerint az nem irányul a Szovjetunió ellen, Sztálin beleegyezése nélkül írták alá. Ily módon elvették a Szovjetuniótól a döntés jogát nemzetközi kérdésekben. Ezzel betelt a pohár.
Moszkva magyarázatot követel
Válaszul Ribbentrop meghívja Molotovot Berlinbe. 1940. november 12-én és 13-án brit bombázások közepette folynak a tárgyalások, ami a süketek párbeszédére emlékeztet. Ez Hitler szándékait illetően Sztálin kétségeinek végleges eloszlatásához vezet. Nem szabad arról megfeledkezni, hogy Berlinben akkoriban kristályosodott ki a két politikai tábor. Az első minden ellenkezés nélkül elfogadta Hitler döntéseit és készült a Szovjetunió elleni támadásra. A másik, amelynek kezdeményezője Ribbentrop volt, afelé hajlott, hogy mielőbb és minden áron le kell győzni Nagy-Britanniát, s ezzel a lehető leghosszabb ideig fenntartani a Ribbentrop-Molotov paktum érvényességét. Ezért a Molotovval folytatott berlini tárgyalások során a birodalom külügyminisztere nagy súlyt helyezett Nagy-Britannia legyőzésére, és javasolta a Szovjetuniónak, hogy vegyen részt a Britannia feletti osztozkodásban. Molotov elvetette ezt, mint ahogy elvetette a háromhatalmi egyezményhez való csatlakozás tervét is. Fő célja az volt, hogy magyarázatot kapjon Finnországra, Magyarországra, Romániára, Jugoszláviára és Törökországra vonatkozóan. Ribbentrop feleslegesen ismertette Nagy-Britannia gyors szétesésének, valamint az Indiai-óceánon való szovjet uralkodásnak a vízióját. Végül a türelmetlenkedő Molotov ironikusan megkérdezte, hogy a RAF berepülései alatt mit csinálnak egy légvédelmi pincében, amikor Nagy-Britannia már ereje végső határán van...
Idő kérdése
Ettől kezdve a birodalom háborúja a Szovjetunióval már csak idő kérdése volt. Az igaz, hogy Sztálin mindvégig nem akart ebben hinni, de az is igaz, hogy Hitlernek soha nem állt szándékában lemondani régi vágyáról, amiről már sokszor írt és beszélt: felidézni a „Deutschtum" és a „Slaventum" közötti ezeréves küzdelmet, hogy biztosítsa az úri árja fajnak a hiányzó „Lebensraum"-ot...
1941. június 22-én a III. Birodalom beveti magát a Szovjetunió elleni élet-halál harc örvényébe...
