Második világháború

Az Angol Nemzeti Levéltárban a titkosítás alól hétfőn feloldott dokumentumokból kiderül, hogy a brit kormányzat 1947-ben a palesztin mandátumterület határáról több ezer zsidó menekültet fordított vissza Németországba, és helyezte el őket ideiglenes táborokban, a világ közvéleményének tiltakozása ellenére.

Alig két évvel azután, hogy a világ közvéleménye is tudomást szerzett a nagyszabású népirtásról, amelynek során hatmillió zsidót öltek meg a náci haláltáborokban, a zsidó menekültek ügye újabb felháborodást váltott ki.

1947-ben az Exodus fedélzetén utazó zsidók illegálisan próbáltak bejutni Palesztinába, amikor az ENSZ már arról vitázott, hogy zsidó országot alapítanának a palesztin területeken. A britek továbbra is a mandátumterület felett őrködtek, és legfőbb céljuknak azt tekintették, hogy az arabok és zsidók közötti demográfiai egyensúly megőrzése miatt senkit ne engedjenek be az országba. Így járt az Exodus is, ám a hajó és annak fedélzetén utazó 4000 zsidó sorsa mind humanitárius, mind pr-szempontból katasztrófává vált a britek számára.

Az esetnek azonban igen sok máig ismeretlen részlete van - derül ki abból a több ezer oldalas dokumentációból, amit most mutattak be a levéltárban. Az angolok nem tudtak mihez kezdeni az Exodusról átvett zsidókkal, akiket először három kisebb gőzösön helyeztek el. A kormányzat hosszas hezitálás után döntött úgy, hogy visszaküldi őket Németország angolok által megszállt zónájába, ahol a zsidókat táborokban helyezték volna el.

A dokumentumokból kirajzolódik, hogy a brit döntéshozók kezdettől tudták: ha a zsidókat visszaküldik Németországba, és a holokauszt után nem sokkal újra elkülönítő táborokban helyezik el őket, az világszerte felháborodást válthat ki. Mark Dunton, a levéltár modern történelemmel foglalkozó kutatója szerint a brit nézőpontot most ismerhetjük meg először, és azokból kirajzolódik, hogy a britek nagyon tartottak attól hogy rájuk sütik a bélyeget: ők is koncentrációs táborokban helyezik el a zsidókat.

Egy Franciaországban állomásozó brit diplomata 1947-ben arra figyelmeztette a külügyet, hogy a döntés hatalmas nyilvánosságot, sajtóbotrányokat és esetleges felkeléseket válhat ki. Szerinte ezt azzal kell megelőzni, hogy a sajtót mindenről tájékoztatni kell, és azt kell mondani nekik, hogy a zsidók részlegesen szabadok maradnak. Egy másik táviratban a külügy augusztus 19-én azzal magyarázta a döntést, hogy a németországi brit megszállási övezet az egyetlen olyan terület az egész világon, ahol ennyi embert megfelelő módon tudnak kezelni és kordában tartani. Három nappal később egy másik táviratban már arra figyelmeztették a diplomatákat, hogy minden esetben cáfolják meg a vádat, miszerint a zsidókat az egykori koncentrációs táborokban helyeznék el. Augusztus 22-én arról tudósítottak, hogy a táborokat nem fogják német őrök vigyázni, és a briteket is elég hamar visszavonják majd. Augusztus 30-án azonban változott a terv: a washingtoni brit nagykövetség titkos táviratában arra figyelmeztetett, hogy az Irgun és Stern radikális terrorcsoportjai támadást terveznek az angolok ellen.

Az Exodus utasainak többsége végül sikeresen megérkezett Németországba, ám páran megsebesültek a britekkel való összetűzésben. Az angol jelentések szerint ekkor felmerült, hogy könnygázt is bevetnének a zsidók ellen, ám ezt meg sem próbálták, mert attól féltek, hogy csak elmérgesítené a helyzetet. "A zsidók hajlamosak pánikolni" - áll a dokumentumban.

A tömegmozgatást az sem könnyítette meg, hogy a hajók kiürítése után az egyikben időzített bombát találtak, és a táviratok szerint annak még a korábban fel kellett volna robbannia. A legtöbb menekült aztán nem sokkal később egy ciprusi katonai táborba került, ahonnan aztán 1948-ban, az új állam kikiáltásakor ők is távozhattak.

Forrás: Múlt-kor

Második világháború

Legfrissebb cikkek

Soha nem látott karácsonyokat hozott a két világháború

Elszánták magukat a halálra Ivo Dzsima japán védői