• Legénység: 1 fő

• Hajtómű: 3 db Type 4 Mark I Model 20 rakétahajtómû ; össz. 800 kg tolóerõ

• Sebesség: 927 km/h (a zuhanórepülés végén)

• Fegyverzet: 1200 kg robbanóanyag az orrban

• Súly: 440 kg (üresen) ; 2140 kg (harckészen)

• Indítási magasság: 8200 m

• Hatótávolság: 88 km

• Fesztávolság: 5,00 m

• Hossz: 6,07 m

• Magasság: 1,20 m

Bővebben

Az Ohka (Baka vagy cseresznye virág) gyártása 1944 szeptemberében indult meg. Ekkor a japán hadvezetés, mivel más esélye már nem volt, elhatározta az öngyilkos kamikaze bevetéseket. A szövetségesek deklarálták ugyanis, hogy csak a feltétel nélküli kapitulációt, a teljes megadást fogadják el, amely a japánok számára egyenlő a halállal, sőt rosszabb annál is.

A légierő úgy döntött, hogy a kimustrált repülőgépek mellett egy olcsón és könnyen előállítható típust is fog ilyen célokra használni, mely a V1-hez hasonlított. A részben fából épül Ohka a szövetségesektől a "Baka" nevet kapta, ami japánul "bolond"-ot jelent.

Az 1200 kg-os robbanófej becsapódáskor viszont a vicces névvel ellentétben bizony súlyos károkat tudott okozni. Igaz, az elkészült 755 darabból csak kevés hajtott végre sikeres támadást.

Gyártása, felépítése és alkalmazása

Az Ohka tömegtermelésre született. A kívánalmaknak teljes mértékben megfelelt. Olcsón és nagy mennyiségben előállítható kamikaze repülőt alkottak. Terveit Mitsou Ota mérnök dolgozta ki. A szakember egy kisméretű, rakétahajtóművel ellátott villámgyors repülőgépet alkotott, mely elnyerte a hadvezetés tetszését. Maga a sárkányszerkezet 500 kilogrammot nyomott, az orrba szerelt robbanótöltet 1200 kilogramm maximálisan.

Ez képes volt halálos sebet ejteni egy rombolón. Az első változata (Model-11) kis teljesítményű rakétahajtóművet kapott, amelynek jellegzetes, hármas elrendezésű fúvónyílása volt. Akár a 970 km/órás sebességet is elérte, így a szövetséges vadászok számára elfoghatatlannak bizonyult.

Azonban kis mérete és kiforratlan hajtóműve nagy távolságú bevetést nem tett lehetővé. Ezért egy hordozót alakítottak ki, amely a célpont előtt leválasztotta az Ohkát, siklórepüléssel közelítve meg a célpontot majd a rakétahajtómű begyújtása után meredek szögben zuhanjon rá a kiszemelt célpontra.

Kiképzés

Az Ohka kiképzése veszélyes volt, sokan már a kiképzésen meghaltak. Voltaképpen a szállítására használt bombázóról dobták le, ugyan úgy, mint az igazi bevetésen, viszont itt nem volt beszerelve a sugár hajtómű! A pilótának így vitorlázva kellett repülnie és sikeres leszállást elérni.

A Bevetés

A tipikus bevetések során az Ohkát egy G4M "Betty" bombázó szállította. Kb. 8200 m-en vált le a repülőgépről, ezután siklórepülésben haladt, a cél közelében, pedig meredek zuhanó repülő fázis következett. A jármű kis mérete és nagy sebessége miatt az öngyilkos pilóták csak szórványosan értek el találatot, mert a pilóta nem volt ehhez elég gyors.

Úgy tudjuk, hogy bár az Ohka kiváló fegyver lehetett, alig két hajót sikerült eredményként felmutatnia (elsüllyesztenie). Ma már úgy vélik a kutatók, hogy a „Baka" a mai szárnyas bombák robotrepülők, cirkáló rakéták másik őse lett.

Írta: Történelem p