A telep és az ott folyó programok:
Peenemünde egy jelentéktelennek tűnő balti-tengeri kisváros. De mégis itt olyan kísérletek folytak, amik évekkel megelőzték korukat. A katonai kutatásokra specializálódott német telep konstrukciós munkálatai hatalmas összegeket kívántak a német kasszából, mintegy 300 millió márkát. Európa legkorszerűbb rakétabázisa kilenc nagy egységre tagolódott: ballisztikai és matematikai laboratórium, repülési és távolságmérési osztály, nyersanyag-laboratórium, amelyekhez egyéb kutatási részlegek, szélcsatornák, kísérleti terepek tartoztak.
A mintegy 25 négyzetkilométeren elterülő titkos bázis rendelkezett saját erőművel, vasútvonallal, úthálózattal, repülőtérrel, és egy koncentrációs tábort is felépítettek mellette, amely a kutatási programok „munkaerőigényét" biztosította (1943 nyarán 10 000 rab volt a munkatáborban).
Werner von Braun
A telep igazgatója Wernher von Braun, a német rakétakísérletek atyja volt helyettese Walther Thiel, a V-2 rakétahajtóművének tervezője. A különleges támaszponton számos kutatás folyt, egyebek között Peenemünde adott otthont a német „csodafegyvereknek". A náci megtorlófegyverek (Vergeltungswaffe) programjának is.
„Megtanultam a „lehetetlen" szót a létező legnagyobb óvatossággal használni" (Wernher von Braun)
Peenemünde kutató- és tesztközpontként működött, mivel az alkatrészeket Németország szerteállították elő. Ezek közül kiemelkedő a Nordhausenban található Mittelwerke óriási földalatti üzeme, ahol kényszermunkások dolgoztak.
Peenemünde felfedezése a Szövetségesek számára:
A brit hírszerzés 1942-ben kezdett el komolyan foglalkozni a kutatóteleppel. A beérkező információkból, csak most jöttek rá, hogy a kisvárosban hatalmas jelentőségű kísérletek folynak, ezért a hírszerzés csak most kezdett foglalkozni a teleppel. A britek előtt végig ott volt ez a felbecsülhetetlen jelentőségű német kutatóközpont. A lengyel ellenállási mozgalom (nem nagy jelentőségű) információinak segítségével tudták csak a telep egy részét beazonosítani.
A britek meg akarták állítani, azokat a kísérleteket, amiket ők nem tudtak elképzelni, így a teleptől való félelmük következtében, a brit bombázóparancsnokság 1943. augusztus 17-eről 18-ára virradó éjjel támadást intézett a telep ellen. A bombázás komoly károkat okozott. Számos fontos épület elpusztult és tesztpályák váltak használhatatlanná, 815 munkás vesztette életét. A németek nagy erőt fektettek az újjáépítésbe. Októbertől újra folytatták a teszteléseket, de óvatosságból a fontosabb részlegeket áttelepítették. A következő évben az amerikai 8. légierő három támadást is intézett a telep ellen (július 18. , augusztus 4. , augusztus 25.), amelyek megpecsételték az állomás sorsát.
Fejlesztések, kísérletek, tudósok:
Peenemündében fejlesztették és tesztelték a legtitkosabb csodafegyverek közül a: V-1 szárnyas bombát, V-2 (A-4) rakétát, Enzian, Wasserfall, Rheintocher, Schmetterling típusú irányított légvédelmi rakétákat, a Messerschmitt Me 163 rakétahajtóműves vadászgépet, a Heinkle He 176 gázturbinás vadászgépet.
Számos tudós adta szolgálatait a Harmadik Birodalomnak. Például Wernher Magnus Maximilian Freiherr von Braun (1912-1977). Von Braun fejlesztette ki a 260 kilométer hatótávolságú A-4 ballisztikus rakétát, a V-2-t.
A háború után szolgálatait Amerikának ajánlotta, és képességeinek köszönhetően teljes megbocsátást kapott. A NASA Űrrepülési Központjának vezetője lett. Ő tervezte azt a rakétát, amely a Redstone űrhajót a magasba emelte Alan Speharddal a fedélzeten. Az ő tervei voltak az 1969-es Holdra szállásnál szereplő Saturn rakéták is. 1977. június 16-án a Washington melletti Alexandriában halt meg.
Hermann Oberth, a német rakétakutatás atyja is itt tevékenykedett.
A szövetségesek rengeteg német csodafegyver zsákmányoltak, amikből megszülettek a mai napok fegyverei, újításai...
Írta: Zeki
