A Zhejiang-Jiangxi akció

A Zhejiang-Jiangxi támadás (Japán nyelven: 浙贛作戦, tradicionális kínaiul: 浙赣戰役; pinjin átírásban: zheganzhanyi) a Japán Császári Hadsereg Kínai Expedíciós Hadseregének a kínai III. háborús területen végzett akciója, amire 1942 májusa és szeptembere között került sor a kínai Zhejiang és Jiangxi tartományokban.

Az eseménysorozat beindító rugója az 1941 december 7-i japán támadás volt az Amerikai Egyesült Államok Pearl Harbour-i haditengerészeti támaszpontja ellen, amit egy gondosan előkészített, és jól megtervezett válaszcsapás követett.

1942 április 18-án az Amerikai Egyesült Államok megindította a Doolittle akciót, amely során B25 Mitchell bombázók szálltak fel a USS Hornet fedélzetéről, és Tokiót, Nagoyát illetve Yokohomát vették célba. Az eredeti terv szerint a bombázás után a gépeknek Kína japánok által még el nem foglalt repülőterein kellett volna landolniuk.

Az akció a tervezettnél hamarabb kezdődött el, mégis többé-kevésbé sikeres volt. Az amerikaiak berepültek a Japán légtérbe, elérték a tervezett városokat, sikeresen kioldották a bombákat és továbbrepültek, anélkül, hogy a japán légvédelem komolyabb kárt okozott volna (egy gépet sikerült könnyedén megrongálniuk).

Minden sikeresnek ígérkezett, de mivel a repülési útvonal hosszabbá vált a tervezettnél, így a gépek nagy része üzemanyag hiányában Zhejiang és Jiangxi kínai tarományokban landolt. Egy gép épségben leszállt a Szovjetunióban, ahol személyzetét internálták, és 14 hónap után hazatérhettek. Két gép személyzete meghalt a kényszerleszállás során. Egyik B25-ös legénységét japán katonák elfogták , és a 2 pilótát azonnal kivégeztek, a maradék 3 személyt fogolytáborba szállították.

A támadás során a japán részen 50 halálos áldozat és 400 sérült volt, az amerikai oldalon a résztvevő 80 személy közül 64 élte túl az akciót.

A váratlanul érkező amerikai támadás kivívta Japán bosszúját: a hadsereg nagy erőket vetett be, hogy elkapja a pilótákat, aminek sok kínai civil is áldozatává vált. A másik oka, amiért a japánok ekkora erőket mozgósítottak a régió stratégiai jelentőségével magyarázható: fontos katonai célpont volt és mindenáron meg kellett akadályozni, hogy az amerikaiak kezére kerüljön, mert a térség repülőtereiről direkt támadásokat lehetett indítani a japán szigetek ellen.

Shunroku Hata marsall

Gu Zhutong tábornok

Ezek következményeként Shunroku Hata marsall vezetése alatt 180.000 fős japán hadsereg érkezett a térségbe, hogy elfoglalja a repülőtereket, biztosítsa a térséget és az amerikai pilótákat kézre kerítse. A kínaiak 300.000 jól kiképzett, viszont gyengén felszerelt katonával védték a régiót Gu Zhutong tábornok vezetése alatt. A 4 hónapig tartó harcok során kb. 70.000 kínai katona és fele annyi japán halt meg.

A japánoknak nem sikerült a pilótákat elfogni, ezért bosszúból az amerikaiak akciójára egész városokat égettek fel, és nem riadtak vissza a biológiai fegyverek alkalmazásától sem: antrax, kolera, tífusz, pestis és dizenteria baktériumokat szórtak a kínai lakosságra, így kb 250.000 civilt öltek meg.

Íme röviden a felhasznált baktériumok, és azok hatása (nagyrészükről írtam már előző cikkeimben, de szerintem az összkép kialakításához elengedhetetlen ez a rövid összefoglaló):

1. Antrax

A lépfene, ismertebb nevén antrax, a Bacillus antracis nevű baktérium által létrehozott magas halálozási aránnyal járó fertőző megbetegedés.

A baktérium az emberi testbe háromféle módon kerülhet be: szájon át, belélegezve, és a bőrrel érintkezve. Mindhárom fertőzés más-más tünettekkel jár.

A légzőrendszeri megbetegedés embernél általában megfázás vagy influenzaszerű tünetekkel kezdődik, melyet néhány napon belül erős (általában halálos) légzésleállás követ. Halálozási aránya 92%, de ha időben felismerik, akkor ez az érték csökkenthető (kb 40-45%-ra). Az előrehaladott betegség halálozási aránya 97% , függetlenül a kezeléstől.

A bélrendszeri lépfene legfőbb forrása a fertőzött hús. A fertőzés tünetei a véres hányás, súlyos hasmenés, a bélrendszer heveny gyulladása és az étvágytalanság. Léziók alakulhatnak ki a torokban és a szájban. A baktérium megtámadja a bélrendszert, majd súlyos esetben a véráram útján szétszóródik a szervezetben. A fertőzés gyógyítható, de a halálozási rátája 25%-60% annak függvényében, hogy milyen korán kezdik el a kezelést.

A bőrön jelentkező lépfene először leforrázott bőrfelületnek tűnik, majd később fekete közepű égési varrá alakul át. A továbbiakban viszkető bőrelváltozások, sötét és általában koncentrált fekete pontok jelennek meg a fertőzés helyén, amelyek a kenyéren levő penészre hasonlítanak. Az elváltozások leggyakrabban a spóra bőrre kerülése után 2-5 nappal jelennek meg. A lépfene bőrön jelentkezve teljesen fájdalommentes. A halálozási aránya igen kicsi, ha a beteget időben kezelik , viszont kezelés nélkül a fertőzések 10-20%-a halálhoz vezet.

A betegség legsúlyosabb formája a generalizált anthrax, amely bármely formából kialakulhat, de leggyakrabban a légúti behatolást követően jelentkezik.

Ilyen esetben a baktériumok nagy számban jelennek meg a vérben, szétszóródnak a szervezetben, a belső szervekben vérzéseket hoznak létre, és az általuk termelt toxinok következtében sokk alakul ki, ami az esetek több mint 90% -ban halálhoz vezet.

2. Pestis

A pestis (dögvész) a Yersinia pestis nevű baktérium által létrehozott megbetegedés.

A betegségnek 3 típusát különítjük el: a bubópestist, a tüdőpestist és a generalizált formát.

A bubópestisre jellemző a néhány napos, vagy egy hetes lappangási idő, ami után orrvérzés, bizonytalan járás, láz, fejfájás, végtagi fájdalom, tompaság, nyugtalanság, fényérzékenység, tudatzavar jelentkezhet. A nyirokcsomók megduzzadnak és fájdalmas csomók alakulnak ki, melyek akár tíz centiméter átmérőjűek is lehetnek. Az első lázhullám után a második már legtöbb esetben halálos.

A bubópestises betegeket könnyű felismerni, mivel a testén sötét színű, különböző nagyságú duzzanatok jelennek meg. A halálozási ráta 50–80%-os, ha nem avatkoznak időben közbe.

A tüdőpestis az influenzához hasonlóan terjed emberről emberre. Magas lázzal, légszomjjal, köhögéssel, kékre színeződő ajkakkal kezdődő megbetegedés, amit tüdővizenyő követ, végül a beteg keringésének összeomlása következik be . Kezelés nélkül 2-5 nap után a fertőzöttek meghalnak.

A generalizált formában a kórokozók testszerte elterjednek a vérárammal, magas lázat, hidegrázást, fejfájást, általános rossz közérzetet okoznak. Később bevérzések jönnek létre a bőrben és a belső szervekben. Ha a beteget nem kezelik, akkor a tünetek megjelenése után 36-48 órán belül meghal.

3. Kolera

A Vibrio cholerae baktériuma által létrehozott fertőzésben rövid lappangás (néhány óra, nap) után hirtelen jelentkeznek a tünetek. Nagy mennyiségő vizes, jellegzetes rizslészerő széklet ürül, gyakori a hányás, hányinger. A nagyfokú vízvesztés sokk kialakulásához vezet, amit öntudatzavar és a pulzus kimaradása kísér.

A kezeletlen esetek 60%-ban bekövetkezik a halál.

4. Hasífusz

A hastífusz kórokozója a Salmonella typhi nevű pálca alakú baktérium (bacillus). A kórokozó fertőzött vízzel és élelmiszerekkel szóródik.

A tünetek általában fokozatosan kezdődnek, a fertőzés után 1-2 héttel. Az első tünetek étvágytalanság, láz, fejfájás, gyengeség, ízületi fájdalom, torokfájdalom, székrekedés (vagy ritkábban hasmenés), hasi fájdalom.

A betegség előrehaladtával a láz magas marad, ami tudatzavarhoz és általános gyengeséghez vezethet. A fertőzött egyének mintegy 10 százalékában a második héten apró, lilás foltok jelennek meg a mellkason és a hason, ezek 2-5 napig láthatók. A fertőzöttek 3-5 százalékában 2 hét után bélvérzések léphetnek fel.

A vérbe került baktériumok néha megtelepednek más szervekben, azok gyulladását okozva, leggyakrabban az epehólyag és a máj is fertőződik.

A gyermekek betegsége általában enyhébb, szövődményekkel ritkábban kell számolni. A tünetek igen gyorsan alakulnak ki. A kezdeti akut tünetek után súlyos fejfájás, étvágytalanság, nyomásérzékeny, székrekedés, véres széklet, orrvérzés, hidegrázás, majd hasmenés, tudatzavarok: delírium, zavartság, koncentrációképtelenség, hallucinációk alakulnak ki.

5. Vérhas

A shigellosis vagy vérhas heveny bélfertőzés, amely néhány napos lappangás után hasmenéssel kezdődik. Típusos esetben láz és fájdalmas, görcsös székelési inger kíséri. A széklet kis volumenő, véres, nyákos, gennyes, esetenként szövettörmeléket is tartalmazhat.

Súlyos esetben a beteg, különösen gyermek, a tipikus enterális tünetek megjelenése előtt meghal.

Csecsemőknél, alultáplált betegeknél kialakulhat életet veszélyeztető víz-, elektrolit- és fehérjevesztés.

Ahhoz, hogy megérthessük, mit jelent a biológiai hadviselés, íme néhány kép a fent bemutatott baktériumok hatásáról. A valóságban viszont a civilek nagy részét egyszerre támadták a ledobott biológiai ágensek, ami óriási fájdalmakhoz, és elképzelhetetlen emberi veszteségekhez vezetett.

Figyelem! A képek igen megrázóak, gyenge idegzetű olvasóinknak nem ajánljuk! Csak 18 éven felülieknek!