A második világháborúban az ellenfél elpusztításának vágya, a puszta előnyszerzés bizarr fegyverek igen széles skáláját szülte. Már írtunk arról, hogyan akarták a szovjetek felolvasztani az Arktiszt, s hogy a nácik miként akarták megsütni a világot, most néhány szövetséges találmányt mutatunk be, amelyek közül a legtöbbet ugyan nem vetették be, ám némelyik komoly hatást gyakorolt a hadmozdulatokra.
Hangtükör, avagy a nagy fül
Nagy-Britannia tengerparti részein több furcsa kinézetű világháborús találmány sorakozik. Az egyik legérdekesebb egy rég elfeledett akusztikus reflektor, amelyet a helyiek „halló füleknek” neveznek. Ezeket a magányosan álló szerkezeteket azért építették, hogy megvédjék a közeli kikötőt és a tengerparti városokat a légitámadásoktól. A jelzőrendszer közepébe nagy teljesítményű mikrofonokat helyeztek, amelyek lehetővé tették a La Manche-csatornán és 30 kilométeres környezetében repülő ellenséges gépek észlelését. William Tucker akusztikus szakembernek köszönhetően a nagy „fület” nem kellett bevetni, ugyanis a radar segített megoldani a problémát, s jelentős szerepet játszott az angliai csata során is.
Bűzspray
A bűz bevetése az egyik legrosszabb ötlete lehetett a brit Office of Strategic Services szakembereinek, akik a francia ellenállás számára fejlesztették ki a szert. A fekália illatára hasonlító fegyvert a németek demoralizálására találták ki, azonban a csodafegyvernek több hátránya is volt: nehezen lehetett kontrollálni a kénvegyületek arányát, másrészt a támadónak ugyanolyan kellemetlenséget okozott, mint az ellenségnek. Habár egykoron titkos fegyver volt, összetétele ma már letölthető az internetről.
Rotabuggy
Egy Willy MB Jeep, egy helikopter és néhány kreatív ötlet találkozása szülte a bizarr kinézetű találmányt, amely Raul Hafner agyából pattant ki. Nevetséges, szinte karikatúraszerű kinézete ellenére az eszköz sikeresen felemelkedett, s már az első próbálkozása alkalmával 70 km/órás sebességre volt képes 1943-ban, egy évvel később pedig a 100 km/órát is elérte. Annak ellenére, hogy meg voltak elégedve a Rotabuggy néven futó, többfunkciós találmánnyal, bevetésére nem került sor, ma a stockbridge-i Katonai Repülőmúzeumban van kiállítva.
Pattogó bomba
A Barnes Wallis alkotta híres pattogó bombákat először a brit Királyi Légierő alakulatai vetették be az Operation Chastise (Chastise hadművelet) keretében a Ruhr-vidéki gátak megsemmisítésére. A bombákat tulajdonképpen torpedók helyett is használták a britek, ugyanis a német hidroelektronika hatástalannak bizonyult ellene. A németek fejlesztéseik segítségével ki tudták iktatni az egyenes pályán érkező lövegeket, azonban a gömb vagy henger alakú pattogó bombákkal nem tudtak mit kezdeni, hiszen nevükhöz híven azok a víz felszínén pattogtak. A feltaláló egyébként a kertjében lévő tóban kísérletezte ki a fegyvert.
De Lisle kommandós puska
Egy átépített, második világháborús Lee Enfield puskáról van szó, amelynek rugós szerkezetébe egy 4-5 centiméteres, bársonnyal bélelt rekeszt építettek, amelynek segítségével a használatkor a visszacsapó hang nem hallatszódott. A hangot a gázzal töltött, henger alakú cső is tompította. A kizárólag a Brit Különleges Erők által használt szerkezettel annyira halkan lehetett lőni, hogy a fegyver újratöltése gyakorlatilag hangosabb volt a lövésnél.
A nagy fejes
A második világháború fegyverfejlesztéseinek egyik legkülönlegesebb kísérlete a Great Panjandrum (A nagy fejes) nevű teszt volt, amely tulajdonképpen egy robbanóanyagokkal megrakott kerék volt, ám jobban hasonlított egy tűzijátékra, mint egy modern, világháborús fegyverre.
A Miscellaneous Weapons Development igazgatósága azt a feladatot kapta, hogy készítsen egy különleges fegyvert, amely szét tudja zúzni a 3 méter magas és két méter széles Atlanti-falat. Az eszköz egy több mint három méter széles kerék volt, amely tele volt pakolva robbanóanyagokkal, s rakétái a tervek szerint 90 km/órás sebességgel csapódtak volna bele a falba. A találmány a tesztek során csúnyán megbukott, mindenesetre szép tűzijáték lett belőle.
Földrengésbomba
Barnes Wallis másik alkotása egy hétméteres szörnyeteg volt, amely több tonna robbanószert tartalmazott. A tervező reményei szerint a tízezer méter magasságból leejtett bomba olyan nagy sebességgel érkezett volna a földfelszínre, hogy az mélyen a föld alatt robbant volna fel, hatalmas krátert okozva és földrengést idézve elő. A gond csak azzal volt, hogy nem létezett olyan repülőgép, amely elbírta volna ennek a súlyát, így jelentősen módosítani kellett a tervet. Egyébként ennek a bombának az utódaival (Tallboy bomba) semmisítették meg a Tirpitz német csatahajót, néhány német gyárat, s az éppen dokkoló U2-es tengeralattjárókat.
Martin őrnagy
Martin őrnagy egy tüdőgyulladásban elhunyt hajléktalan férfi volt, akit a britek a Mincemeat-művelet keretében fegyverként vetettek be. A holttestet egy halott tengerésztisztnek álcázták, s a spanyol tengerpart közelében az óceánba dobták. Martin csuklójához erősítettek egy „titkos” katonai dokumentumokat tartalmazó táskát, ezekben az állt, hogy a szövetségesek Szardínia szigetének inváziójára készülnek. A trükk célja az volt, hogy elhitessék a németekkel, Szicília helyett a szomszédos szigetet fogják megtámadni. A leleményes próbálkozás végül sikerrel járt: a spanyolok megtalálták a szerencsétlen őrnagyot, akinek üzenetét Madrid eljutatta Berlinbe, és elrendelték több Szicíliában állomásozó ezred Szardíniára történő átcsoportosítását.
Forrás: Múlt-kor
